Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 10. hétfő, az őszi ülésszak 3. napja - A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
194 Óva intem a Kormányt attól, hogy túlzottan centralizálja az állami vállalatokat; hogy elhiggye azt, ha egy Vagyonügynökség azt mondja, mától ő lesz a tulajdonos, valóban tulajdonosként fog funkcionálni. Valószínűleg erre nem lesz lehetősége, de hadd tegyem hozzá, remélem, nem is fog tulajdonosként funkcionálni, hiszen a tulajdonosi mivolta azt jelenti, h ogy ha a Vagyonügynökség elad egy állami vállalatot, akkor a vételár a tulajdonos zsebébe kerül. Hát, nagyon remélem, hogy nem kerül erre sor, nem a Vagyonügynökség alkalmazottainak a zsebét fogja dagasztani a vállalatok eladásából befolyó vételár… (Méltat lankodás a kormánypártok részéről.) Ha azonban ez nem úgy lesz, akkor nyilvánvaló, hogy adminisztrátorok fognak ebben az ügyben intézkedni, bürokraták – a szónak jó értelmében vett bürokraták – fognak intézkedni, tehát semmiképpen sem tulajdonosok! Tulajdo nképpen azt hiszem, hogy itt egy peches helyzettel állunk szemben, ugyanis az Ellenzéki Kerekasztalban folyt tárgyalások során a Magyar Demokrata Fórum – nagyon helyesn – azt mondta, hogyha a Kormány nem állítja le az akkor spontán privatizációnak nevezett folyamatokat, kivonul a tárgyalásokról. Nagyon jól tette az MDF, mert ennek köszönhetően a Némethkormány létrehozta a Vagyonügynökséget, megítélésem szerint egy többékevésbé jó konstrukcióval. Annak a konstrukciónak az volt a lényege, hogy az állami vál lalatok dönthetnek az átalakulásról, azonban a Vagyonügynökség egyfajta vétójogot élvez. Tehát abban az esetben, ha nagyfajta visszaélésre kerül sor, akkor meg lehet akadályozni a spontán privatizáció anomáliáit. Azé rt mondom azt, hogy ez egy peches szituáció, mert ha a Némethkormány nem hozza létre annak idején a Vagyonügynökséget, hanem ma az MDF vezette Kormány hozza létre, akkor talán reménykedhetnénk abban, hogy egy hasonló konstrukciót hozott volna létre. Miutá n azonban már létrejött a Vagyonügynökség, felteszem, a Kormány úgy gondolta, egy lapáttal rá kell tenni a korábbi rendszerre, még szigorúbbá kell tenni, és tán ez vezetett ehhez a túlzott centralizációhoz. Rátérve azokra a mindennapi problémákra, amelyeke t ez a centralizáció fölvet, illetve fölvethet, hadd ismételjem meg röviden, hogy a régi rendszerben a vállalat döntött, a Vagyonügynökség pedig vétójogot emelt, ha szükségesnek tartotta. Mindannyian tudjuk, hogy már ez is eléggé elhúzta az átalakulásokat és a privatizációt. A most elénk terjesztett törvényjavaslat értelmében a vállalat először elhatározza az átalakulást, utána ezt bejelenti a Vagyonügynökségnek, a Vagyonügynökség gondolkodik 30 napig, azt meg is hosszabbíthatja még egyszer 30 napra, utána a vállalat dönt az átalakulásról, akkor még egyszer bejelentést tesz, a Vagyonügynökség akkor megint visszautasítja. Hát meg lehet állapítani, hogy az eddigi nem túl rövid időszakot az új javaslat megkétszerezi, adott esetben megháromszorozza, és tartunk a ttól, hogy lehetetlenné teszi az átalakulás lefolytatását. A törvényjavaslat 17. §ának (3) bekezdése azt tartalmazza, hogy a vállalat semmifajta jognyilatkozatot nem tehet a Vagyonügynökség engedélye nélkül. Az az érzésem – és én korábban egy külkereskede lmi vállalatnál dolgoztam, és sok tárgyalásban vettem részt külföldi partnerekkel, az az érzésem – , hogy aki ezt kitalálta és leírta ezt a szöveget, az nemcsak hogy nem vett részt ilyen tárgyalásokban, de azt sem tudja, hogy hogy zajlik le egy ilyen külker eskedelmi tárgyalás. Képzeljük el, hogy a vállalat, amely leül tárgyalni a külföldivel, semmit sem mondhat jogilag kötelezően, beszélget a külföldivel. Tulajdonképpen elcseveg arról, hogy hogyan lehetne a vállalatát átalakítani, azonban mindannak, amit ő m ond, semmifajta jognyilatkozata nem lehet. Képzeljük el azt a külföldit. A külföldi azt fogja mondani: uraim, köszönjük szépen, de nem kívánunk önökkel tárgyalni. Olyanokkal szeretnénk tárgyalni, akik képesek arra, és joguk van arra, hogy döntéseket hozzan ak. Mi fog bekövetkezni? Az fog bekövetkezni, hogy minden külföldi, aki egy vállalat átalakulása során részvényt kíván szerezni, be fog kopogtatni a Vagyonügynökséghez, és ott fog tárgyalni. Arról volt szó, hogy a Kormány nem kívánja az apparátust különösk éppen felnövelni. Ez a jelenlegi 3040 fős apparátus hogy fogja ezeket a tárgyalásokat lefolytatni? Nagyon szeretném, hogyha a Kormány válaszolna ezekre az aggályokra.
