Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A helyi adókról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
1485 mindnyájan tisztában vagyunk vele, h ogy a szervezeti és jogi garanciák mellett meghatározó jelentőségű az önálló gazdálkodás megalapozása. Tisztelt képviselőtársaim a délelőtti költségvetési expozé kapcsán erről néhány szót hallottak. Talán érzékelhető volt belőle, hogy úgy véli a Kormány, h ogy az önkormányzatok számára a talpon maradáshoz szükséges eszközöket ha szűkösen is, de biztosítani lehet, és ehhez a minimális eszközhöz hozzájárul egy kiegészítő eszköz, ami azonban nem kizárólagos, egy másik szempontból nézve egy olyan eszköz, amely u gyanakkor nem kötelező jellegű – ez lenne a helyi adók bevezetése, amelyről most szólani szeretnék. A helyi önkormányzatokról szóló törvényben rögzített, eszközként szereplő helyi adórendszer az okkal kifogásolt, korábbi bürokratikus adórendszer helyett sz eretne működésbe lépni, oldva az állami adómonopóliumot. Ebben az értelemben javaslatunk a múlt kritikája is. A ma még érvényben lévő elavult, és ezért megújíthatatlan tanácsi adók és adó jellegű kötelezettségek már nem biztosítanak megfelelő mozgásteret é s elegendő forrást az önkormányzati típusú gazdálkodáshoz. Ezen adók szabályai jórészt központi vezérlésűek, s a helyi apparátusnak csak egyszerű végrehajtó szerepkört engednek. Minthogy ez már nincs összhangban az önkormányzatiság tartalmával, szükségessé vált a települések önálló gazdálkodását segítő, a jelenlegi adókat felváltó – mármint a jelenlegi tanácsi adókat felváltó – olyan új, a helyi döntési autonómiára épülő adórendszer kidolgozása, amely megfelel egyrészt az európai normáknak, másrészt megőrzi a hazai adózási gyakorlat időtálló vonásait. A helyi adókról szóló, most megtárgyalandó törvény olyan keret jellegű szabályozás, amely a települési önkormányzat számára biztosítja a jogot – s ezzel a lehetőséget – , hogy ezt konkrét tartalommal kitöltse. A törvényi keretek között az önkormányzat szuverén módon dönthet arról, hogy gazdálkodási feladatai és az ehhez szükséges forrásképzés érdekében éle, és milyen mértékben az adóztatás jogával. Továbbá részleteiben meghatározza az adózás helyi szabályait, mi nt például az adó bevezetésének időpontját s az adó mértékét. A javaslat az önkormányzat döntési autonómiája teljességének biztosítására törekszik azzal is, hogy kötelező mentességet, kedvezményt csak igen szűk körben határoz meg. Ez azt jelenti, hogy a ke rettörvényben kötelezően előírt kedvezményeket, mentességeket a helyi viszonyok ismeretében tovább lehet bővíteni. A bemutatott konstrukció a helyi adóztatási gyakorlat középpontjába – mint említettem – magát a települési önkormányzatot helyezi. Ugyanakkor a megoldás tekintettel van a főváros különleges helyzetére, más településektől eltérő sajátosságaira. Ezért a javaslat szerint a főváros esetében, a település egészét szem előtt tartva, a közgyűlés rendelkezhet a bevezethető helyi adók köréről, míg a beve zetendő helyi adók részletes szabályozását, az adó mértékét, a kedvezményt, a mentességet már a kerületi önkormányzatok állapítanák meg. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megnyugtatni Önöket, hogy a helyi adók bevezetésének lehetősége nem jelent parttalansá got az adóztatásban, mert a javaslat garanciális okokból az önkormányzatok és a potenciális adóalanyok érdekeire figyelemmel rögzíti azt a vagyoni és tevékenységi kört, amelyre adót lehet megállapítani. Továbbá meghatározza a bevezethető egyes adók mértéké nek felső határát, másfelől kizárja az adótöbbszörözés lehetőségét. A szabályozás alapelve, hogy a beszedett adó csak az azt kivető önkormányzat forráslehetőségeit bővítheti, azaz saját elhatározása szerint gazdálkodik vele, s tőle semmilyen jogcímen el ne m vonható. A hazai adórendszerben előzmény nélküli helyi adóztatási lehetőség, amit most be szeretnénk vezetni, összhangban van a központilag szabályozott és ismert adókkal, tehát az ÁFÁval, az SZJÁval és a vállalkozási adóval, mivel a helyi adókkal lény egében a központi adókkal közvetlenül nem szabályozott vagyontárgyak, tevékenységek adóztathatók.
