Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
1446 Ha abból az alapelvből indulunk ki, hogy az ál lami költségvetés lényegében az éppen hatalmon lévő párt vagy pártok gazdaságpolitikáról vallott nézeteinek tükre s egyben azok végső összegzése, akkor szomorúan kell tudomásul vennünk azt az ily módon ismét bebizonyosodott tényt, hogy az Antallkormánynak enyhén szólva fésületlen elképzelései vannak arról, hogy itt és most mit kellene, mit kellett volna csinálni. Aki akárcsak fél szemmel figyelemmel kísérte az elmúlt két hónap eseményeit, az persze most nem csodálkozik. Mit várhatunk el egy olyan Kormánytó l, melynek mind a mai napig nincs egy komolyan vehető gazdasági programja, s szinte minden eddigi lépése súlyos hozzá nem értésről tanúskodott? Hogyan is kerülhetne ki épkézláb előterjesztés egy olyan Kormány kezéből, amelyen belül még egy héttel a törvény javaslat beterjesztése előtt is súlyos, az egész pénzügyi igazgatás és a még meg sem született pénzügypolitika szétzilálásával fenyegető belső viták zajlottak épp e témában? A liberalizmus tanmeséje szerint egyetlen láthatatlan kéz vezérli a szorgoskodó ál lampolgárokat, akik bár nem tudják, de teszik a közjót. Jelenlegi Kormányunk ezzel szemben nem tudja, de nem is teszi, amit kellene. Az előterjesztésből, illetve az azt kísérő különböző miniszteri sajtónyilatkozatokból számunkra egyértelművé vált, hogy ma is ugyanaz az ádáz verseny folyik a tárcák között a puha költségvetési forrásokért, mint amilyen vetélkedést az elmúlt években már megszokhattunk. Továbbra sincs olyan Kormányunk, melyben a miniszterek a kabinet akaratát képviselnék a hozzájuk tartozó terü letekkel s azok lobbystáival szemben. Éppen fordítva: az új s immár demokratikus minisztereink a régi jó szokás szerint tárcáik és apparátusaik elkülönült érdekeivel teljesen azonosulva védik ágazatukat egymással s így a költségvetéssel szemben is azokon a z ominózus, hajnalig tartó kormányüléseken. Csakhogy ez nem nulla összegű játszma, a taktikával ugyanis – mint majd bőven lesz módunkban tapasztalni – a végén mindenki rosszul jár. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Bejáratott parlamenti demokráciánkban műkö dő szakapparátus mellett a költségvetési törvényjavaslat elkészítése és vitája félmásfél év közötti időt is igényel, mivel e törvények jelentősége már önmagában indokolja a konszenzus hosszas keresését. Magyarországon ma az immár krónikus információhiánny al, szakembergondokkal és saját apparátusán belül egymással is szöges ellentmondásban lévő koncepciókkal küzdő Kormány alig több mint egy hónap alatt állította össze a javaslatot. Megvitatására és elfogadására ugyancsak egy hónapot hagyott a Parlamentnek. A Kormány tehát nem adta meg az Országgyűlésnek az érdemi döntésnek még a lehetőségét sem, ezért a költségvetés megvalósításának felelősségében való osztozást sem kérheti komoly szándékkal. Az Országgyűlés költségvetési joga egy, a két világháború közötti közigazgatási enciklopédia szerint két jogosítványt is tartalmaz. Idézem: "Egyrészt a bevételek és a kiadások megállapításának jogát, másrészt felhatalmazást a Kormány részére a bevételek szerzésére és a kiadások teljesítésére. A teljesíthető kiadásoknak e lőre való részletes megállapítása egyúttal az állam feladatainak a megállapítását is jelenti. A költségvetés tárgyalásával az Országgyűlés tulajdonképpen a Kormány munkaprogramját teszi felülvizsgálat tárgyává, s dönt a Kormány által megjelölt feladatok me gvalósíthatóságáról". Nos, a mostani előterjesztésekben a Kormány csak hivatkozik a hároméves programjára. Annak megismerésére, esetleges elfogadására a Parlamentnek nem adott igazi lehetőséget. A napokban kipostázott programot az idő hiányában részleteibe n megvitathatatlan költségvetési törvényjavaslat mellett nehéz lenne most érdemben felülvizsgálni. Ha csak a Kormányon múlna, kiskorúsított képviselőkként nem élhetnénk azzal a jogunkkal, hogy megtagadjuk tőle pénzügyi eszközeit, nem nyilváníthatnánk ki ez ügyben bizalmatlanságunkat a kabinettel szemben. Miután hitelezőinkkel tárgyalni az esetleges exlexállapot bekövetkezésének következményéről ugyancsak a Kormány feladata lett volna, s ezt vagy elmulsztotta, vagy csak nem hozta tudomásunkra, így nyilvánva ló, hogy az Antallkormány működésének első évében gyakorlatilag megfosztotta az Országgyűlést annak lehetőségétől, hogy költségvetési jogát gyakorolhassa.
