Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
1441 feladnánk. Nincs ilyen szándék, ezt csak megerősíteni szeretném. A költségvetésnek tehát nyilvánvalóan ebből kell kiindulnia. Az igazi baj az, hogy a költségvetés jövő évi előirányzatai között számos ponton tetten érhető az e koncepciótól való eltérés, méghozzá meglehetősen markáns eltérés. Hogy ebben a hely zetben, tisztelt Ház, kényszerköltségvetésre van csak az országnak esélye, az egy percig nem lehet kétséges. Hogy e kényszerköltségvetés vagy krízisköltségvetés rossz kompromisszumokon alapul, az sem meglepő. Nem lehet jó költségvetést csinálni, ahogy erre Hagelmayer István Washingtont idézve rámutatott, és ez különösen igaz 1991ben. A kérdés csak az, hogy ezek a kompromisszumok és a kényszerköltségvetés adekváte hosszú távú gazdasági céljainkkal és a gazdaság rövid távú problémáival. Azt kell mondanom, h ogy hosszú távú gazdasági céljainkat több ponton keresztezi, és csak részben felel meg rövid távú gazdasági gondjainknak, azoknak a determinációknak, amelyek között élünk. Ez az alapvető problémája a költségvetésnek. Konkrétan mit jelent ez? Tisztelt Ház! Miközben növekszik a költségvetés részaránya a megtermelt nemzeti össztermékből – lényegében folyó áron 35%kal – , és bár látom, hogy államtitkár asszony ezt nem szereti, jó lenne, ha észrevenné: költségvetési tervet, tisztelt Ház, az előző esztendő tervéh ez és nem a várható kiadásaihoz kell hasonlítani. És hogyha az 1990es költségvetés előirányzatait vetik egybe a '91es előirányzatokkal, akkor 35%os folyóáras növekedést tapasztalnak. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy miközben csökken a nemzeti jövede lem, miközben csökken a fogyasztás, miközben csökken a reáljövedelem és a reálbér, aközben az állami kiadások folyó áron növekednek és változatlan áron sem csökkennek. Ez pedig praktikusan annyit jelent, tisztelt Ház, hogy az eredetileg megtermelt, a lakos ság által, a vállalkozók által megtermelt jövedelmek egy részét a költségvetés, az állam költi el. Ez az alapvető probléma. És ez az, ami miatt a költségvetési hiány, a deficit sem egyszerű, hogy is mondjam csak, belső egyensúlyi kérdés, hanem annál lényeg esen több. Itt térek vissza arra az alapgondolatra, ami miatt kárhoztatható ez a költségvetés. Ilyen helyzetben, mint amilyenben a magyar gazdaság van, végképp megengedhetetlen, hogy az előző esztendő bázisára úgynevezett növekményköltségvetés épüljön. Ige n, teljesen igaza van Becker Pálnak, de nem 1992re, hanem már 1991re, hogy erre az esztendőre a feladatokat tételesen felülvizsgáló, úgynevezett nulláról induló költségvetést kellett volna csinálni. Erre ma már nincs esély, tisztelt Ház! Ez napnál világo sabb. Ez azonban azt jelenti, hogy miközben egyes területeken az alapfeladatok ellátása is rendkívüli veszélyekkel jár, aközben más területeken éppen a bázis változatlanul hagyása miatt indokolatlan, felesleges, szükségtelen előirányzatok is vannak ebben a z egyébként nagyon feszített, soksok keservet hordozó krízisköltségvetésben. Erről nem szabad elfeledkezni, mint ahogy arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy növekvő jövedelemcentralizáció mellett megy végbe ennek a költségvetésnek a finanszírozása. Erre nem térnék ki, hiszen az adóvitában erről sokat beszéltünk, és a részletes vitában erre minden bizonnyal még képesek vagyunk visszatérni. Az igazi probléma az, hogy miközben minden feladatot nagyjából változatlanul próbál megtartani a költségvetés, aközben e feladatok között igazán semmiféle súlypontképzésre nem vállalkozik. Ha már nem szereti a Kormány a prioritásokat, akkor maradjunk a hangsúlyok mellett. Azt gondolom, megengedhetetlen, hogy a krízisköltségvetés terheit lineárisan osszuk el valamennyi ter ületen. Azaz, hogy minden terület egyformán fontos, ami praktikusan annyit jelent, hogy igazán egyik sem fontos. Az egyes blokkoknál mi úgy látjuk, nagyobb mértékben lehet és kell csökkenteni azokat a támogatásokat, amelyek közvetlenül a termelői szférához kötődnek. Tiszteljük a 32 milliárd forintos támogatáscsökkentést, de nem tartjuk elégségesnek. úgy véljük, hogy ki lehet mondani, hogy az agrárszféra, valamint a fogyasztói ártámogatásokon kívül a többi termelői és termelői jellegű beruházási támogatások csökkentése lehetséges és elkerülhetetlen 1991ben.
