Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BECKER PÁL, DR. (MDF)
1428 információs rendszerének átalakítása után lehetőség nyílik egy valóban korszerű költségvetés kialakítására. A szerkezet átalakításának azonban már tartalmi következményei is vannak. Az Állami Fejlesztési Intézet ezidáig költségvetésen kív üli szervezetként működött, amelynek tartozásai most már a költségvetést terhelik. Ezzel a szükséges átalakítással a költségvetés már a tervezés pillanatában 20 milliárd forint hiánnyal indult. Ehhez járult még a KGSTpiac összeomlása miatt jelentkező 60 m illiárdos bevételi hiány és a Társadalombiztosítási Alaptól a családi pótlék emelése során átvállalt 17 milliárd forint. Az 1991es fizetési kötelezettségeink mintegy 43 milliárd forinttal haladják meg a tavalyit, és ezt az összeget szintén a költségvetésn ek kell kigazdálkodnia. A hosszú évek során begyakorolt mechanizmusok révén nagyon nagy igény jelent meg a költségvetéssel szemben. Az egyes minisztériumok indokolt és indokolatlan elvárásainak teljesítése messze meghaladná az ország teljesítőképességét. A támogatások egy részét feltétlenül fenn kell tartani, sőt növelni kell, másik részét viszont radikálisan meg kell szüntetni. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy a bekövetkezett politikaigazdasági változásokat az intézményi struktúra változása objektív o kokból lassabban követi. Egymás mellett él még a régi és az új közigazgatási rendszer. Nem fejeződött be a költségvetési intézmények, minisztériumok teljes felülvizsgálata és a szükséges mértékű leépítése. Itt nemcsak a régi és új kormányintézményekről van szó, hanem például az önkormányzatok munkájáról is. Az újonnan megválasztott önkormányzati vezetők jövedelmei, illetve ezek közterhei országos szinten többletköltséget jelentenek, ugyanakkor ma még kevéssé érzékelhető a végrehajtó szervezetek költségeinek csökkenése. A megválasztott polgármesterek tevékenysége nyomán a szó igazi értelmében vett gazdálkodás hatásai azonban már a következő évben jelentkezni fognak. A korábbiaktól eltérő a költségvetés az egyes helyi önkormányzatok szintjén tervezi meg a norm atív állami hozzájárulásokat, valamint a személyi jövedelemadóból származó bevételeket. Úgy véljük, ez – ha megkésve is, de – fontos segítséget nyújt a nehéz, 1991es év megszervezéséhez. Mindezek azonban nem könnyítenek azon a gondon, amit az önkormányzat oknak nyújtandó támogatások reálértékének csökkenése jelent. Figyelembe véve a várható inflációt, a támogatások 32%os növekedése egyértelműen csökkenést takar. Mindezt ellensúlyozhatja a volt tanácsi vállalatok privatizációjából származó 20%os jövedelem, valamint az a lehetőség, hogy az önkormányzatok vállalkozásba kezdhetnek. Alapvetően pozitív tendenciának tekintjük, hogy a költségvetés csökkenti az állami támogatások mértékét, s fokozatosan kivonul a vállalati beruházásokból. Biztató jel az is, hogy a gazdálkodó szervezetek befizetései megközelítőleg 9%kal csökkennek. Mindez azt jelenti, hogy az állam a korábbinál nagyobb lehetőséget biztosít a piaci viszonyok érvényesülésének. A számok azonban mást is megmutatnak. Az általános befizetési csökkenés mög ött az is megjelenik, hogy amennyiben a tisztelt Ház elfogadja a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényt, akkor a megszüntetett kedvezmények miatt a vállalati nyereségelvonás növekszik. Ez pedig növeli a jövedelemkoncentrációt, nehezítve ezzel az érdemi vállalati gazdálkodást. Egyértelműen ki kell mondanunk, hogy ez a költségvetés súlyos terhet ró a lakosságra. Gyakorlatilag változatlan szerkezet mellett a volumen- és árváltozások eredőjeként nő a fogyasztási adó, s ugyan kisebb mértékben, de az általáno s forgalmi adó is. Az 1990es kulcsokat feltételező személyi jövedelemadó rendszer jelentős mértékben növeli a befizetési kötelezettségeket, a társadalom széles rétegeit sodorva ezzel nagyon nehéz helyzetbe. A költségvetésben a GDP több mint 43%a centrali zálódik, ami relatíve magas érték. Az alapvető kérdés azonban a következő: vagy csökkentjük a feladatokat, s akkor csökkenthetők a költségvetés bevételi tételei is, vagy ellátjuk külsőbelső kötelezettségeinket, s ezt valamilyen formában megfinanszírozzuk. Ehhez azonban csak belső erőforrások vehetők igénybe, hiszen a nemzetközi pénzvilág egyértelműen kifejezte, hogy ennél nagyobb költségvetési hiányt nem fogad el.
