Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
1420 További hányadát a más jövedelemtulajdonosokkal létrehozott értékpapírműveletek miatti adósság alkotja. Külön kiemelést érdemel, hogy szerepel közöttük az Állami Fejl esztési Intézetnek a Magyar Nemzeti Bank által nyújtott refinanszírozási hitelekből eredő tartozása is. E tartozások ugyanis állami döntésen alapuló hazai és nemzetközi beruházások megvalósításának forrását képezték, az államadósság részévé tételük tehát a zt jelenti, hogy a felhalmozási, beruházási tevékenységgel kapcsolatos valamennyi állami teher egyrészt az adósságszolgálati kamattérítési, másrészt a felhalmozási kiadások között megjelenik a költségvetésben. Ezzel egyidejűleg a refinanszírozási hitelek a dósai által fizetett járadékok, kamatok, törlesztések a költségvetés bevételi oldalán jelennek meg. Végső soron tehát a költségvetés pozícióját e hitelek miatti kiadások és bevételek különbözete befolyásolja. Az 1990. végéig keletkezett belföldi államadóss ágnak ugyancsak részét képezi a tisztelt Ház döntésétől függően a költségvetés jövőbeni biztonságos fizetőképességét lehetővé tevő, valóságos állami forgóalap megteremtésére szolgáló 40 milliárd forintos jegybanki hitel, illetve az ebből eredő tartozás is. Az elmúlt másfél évtized krónikus deficitje miatt ez idő szerint nem létezik valóságos állami forgóalap, és ezért a fizetőképesség csak mesterséges megoldásokkal tartható fenn, ami nyilvánvalóan hosszú távon nem tartható fenn. Nyomatékosan felhívom azonba n a figyelmüket, hogy ez a hitelnyújtás nem jelent pótlólagos pénzkibocsátást, hiszen a bankrendszerben meglevő források összességükben nem változnak, csak a betéttulajdonosok közötti megoszlása fog módosulni. Ez részletkérdés, de azt hiszem, fontos, hogy mégis ezzel is megismerkedjünk. Az ismertetett körülmények alapján 1990 végére a belföldi államadósság, a forintvaluta könyv szerinti leértékeléséből eredő kvázi- adósság nélkül megközelítően 840 milliárd forintot tesz ki. Ez az 1991re számított bruttó h azai termék, az ún. GDP mintegy harmadrésze. Ez bizony a múlt egyik súlyos öröksége. Ettől az adósságtól a jövőben konzekvensen el kívánjuk különíteni az állami költségvetés 1991től eszközlendő hitel- és értékpapírműveleteiből keletkező tartozásokat. Ezt ugyanis már tisztelt képviselőtársaim, mi fogjuk eldönteni, hogy mekkora lesz. Szükséges, hogy döntésünk súlyát, jövőre való kihatását kellően érzékeljük. Az államadósság kamatfeltételei a rendszer egészébe úgy illeszthetők be, ha 1991től a felvételre ke rülő új MNBhitelek után a költségvetés is a kereskedelmi bankoknak nyújtott jegybanki refinanszírozási hitelek alapkamatát, 25 százalékát fizeti. Lássunk tisztán, kedves Képviselőtársak! A megteremthető pénzmennyiséget vagy a költségvetés viszi el, vagy a vállalkozási szektoré. És ha mi azt akarjuk, hogy a vállalkozási szektornak jusson minél több, lássunk tisztán, mit jelent, ha mi vesszük ezt igénybe. Az 1990es év végéig keletkezett adósság kamatkondícióját terveink szerint a kereskedelmi banki refinans zírozási hitelek alapkamatának 40%ában, 1991ben 9%ban látjuk célszerűnek rögzíteni. Kedves Képviselőtársaim! Azonban ez a kamatláb sem légből kapott. Közel áll ugyanis a Magyar Nemzeti Bank által bevont külföldi források kamatterhéhez. Megjegyzendő, hog y a 40 milliárd forint forgóalaplétesítés javasolt kamata is 9% lesz, és egyidejűleg méltányos, hogy a Nemzeti Bank a nála kezelt állami költségvetési betétek után azonos kamatot térítsen a betevők számára. A költségvetési likviditás javításá ra, illetőleg a hiány részbeni finanszírozására a törvényjavaslatban indítványozzuk pénzpiaci források megszerzését. Ezt azonban csakis versenyképes hozamok felkínálása esetén várhatjuk. Ezért a kincstárjegyeknél és az államadósságkötvényeknél, az előbbie knél az év során átlagosan 5 százalékpontos emeléssel, az inflációs rátához közel álló kamattal számol a költségvetés. Mindezek alapján a belföldi államadósságszolgálatfejezet kiadásai, illetőleg bevételei egyenlegeként – tehát ne csak a kiadásai oldalt n ézzék, tisztelt Képviselőtársaim – , az előirányzatok mintegy 82,6 milliárd forint nettó teherrel számolnak.
