Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - Az adóügyi törvények módosításáról szóló törvényjavaslatok általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
1351 Az adótörvényekkel a következő a pro blémám; ahogy ezt már egy héten belül két alkalommal volt módom az államtitkárnő jelenlétében elmondani, neki címezve, hiszen ő képviseli ebben az ügyben a Kormányt: az adófilozófiával van a problémám. A jelenlegi adótörvénymódosításokat tanulmányozva szá munkra teljesen egyértelmű, hogy az adófilozófia – még laikusok számára is egyértelmű – nem változott. És igaza van Lakos képviselő úrnak, aki azt mondja, hogy ha mi ezt elfogadjuk, akkor a korábban általunk hevesen bírált adótörvények filozófiáját fogadná nk el. Az a fő bajom vele, hogy a jövedelmeket a megszerzéskor próbálja megadóztatni. Ez önmagában ugyan nem lenne baj, de azzal jár, hogy a legnagyobb adóterheket a bérből és fizetésből élők viselik. A másik fő gond az, hogy az adóalanyokat törvénytelensé gre, az adózás alóli kibújásra, magyarul csalásra ösztönzik. És talán egy politikainak is nevezhető bajom is van vele, az, hogy indokolatlanul szembeállítja a társadalom két tekintélyes rétegét, meghatározó rétegét, a bérből és fizetésből élőket, valamint a vállalkozókat. Ilyen megközelítésben én sem tudom elfogadni Palotás János képviselő úr gondolatát, hogy az adózó polgárok 10 százalékát mentesítsük valamilyen formában nem az adózás alól, könnyítsük az adóterheit. Nem azért, mintha nem értenék én is egye t a vállalkozások ösztönzésével, hanem azért, mert ilyenkor azt kell kérdeznem, hogy vajon most a bérből és fizetésből élőket adóztassuk vagy pedig a vállalkozókat? Itt van az a szembeállítás, amiről az előbb beszéltem. Azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy P alotás képviselő úr a lelkiismeretünkre apellálva azt mondta, hogy szavazáskor kiderül, ki az igazi vállalkozásbarát. Én pedig azt mondom, hogy szavazáskor kiderül, hogy jelen helyzetben a kisemberekkel vagy a vagyonosabbakkal akarom viseltetni a terheket! Úgy gondolom, nem lennék hiteles, ha csak a kritikát mondanám el és nem szólnék arról, hogy miben látjuk a kibontakozást. Abban, amit Botos Kata MDFtag az MDF programjában írt, és nem abban, amit Botos Kata államtitkár itt most elénk terjesztett. Más adó rendszerben! Más adórendszerben a személyi jövedelemadó és a vállalkozási nyereségadó szükséges mértékű, de csökkentett adókulcsokkal való fenntartása mellett a fogyasztás, valamint a felhalmozott vagyon adóztatása. Kopácsy Sándorra hivatkoznék – ezt már t öbbször megtették ma itt - és azt mondom, hogy igazságos adórendszer nincs, de ennél igazságosabb van. Készséggel elfogadom azt is, hogy egy új adórendszer kidolgozásához hatnyolc hónap szükséges, sőt – ahogy államtitkárnő mondotta – több év alatt, több l épcsőben szükséges a teljes adórendszer átdolgozása. Mi tehát a teendő? Én is azt gondolom, hogy ezt most már az év végéig lehetetlen megtenni, éppen ezért ne vesztegessük az időt, és minél előbb kezdjünk hozzá ennek az új adórendszernek a kidolgozásához, és jó lenne, ha a képviselők az új adótörvények koncepciójával együtt egy új munkastílussal is minél előbb megismerkedhetnének. Köszönöm szépen tisztelt figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm. Következik Juhász Pál képviselő úr. Felszólaló: Juhász Pál (SZDSZ) JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Elnök Úr! Hölgyeim, Uraim! Elnézést, hogy szólok, de úgy érzem, hogy itt ahhoz, hogy lássuk a konfliktust, azt is kell látni, hogy miért megoldhatatlan. Megintcsak a Kopácsy által írt elemzésekre támaszkodva próbálom világossá tenni azt az ellentmondást, ami a legélesebben Palotás úr és Lakos úr között feszült ki, de végül is ott volt végig a vitában. Ha úgy fogjuk fel a dolgot, hogy jól szervezett vállalati körben, ami magyarul ma nálunk a nagy szövetkezeteket és az állami vállalatokat jelenti, ott a jövedelmeknek erős a terhelése a társadalombiztosításon át meg az adón át, éppen azért, mert nem lehet kibújni belőle és mert nagyok
