Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - Az adóügyi törvények módosításáról szóló törvényjavaslatok általános vitájának folytatása - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
1348 Ha a tisztelt Kormánypártok mégis úgy gondolják , hogy ezt meg kell tenni, akkor világos a teendőjük. Én soha nem szavaztam bizalmat ennek a Kormánynak, de ha úgy gondolják, hogy ez a Kormány nem azt csinálja, amit meg kellene csinálni, akkor váltsák le a Kormányt. De az, hogy megtapsolni egy olyan állá spontot, hogy a Kormány nem azt csinálja, amit kellene, de ugyanakkor nem váltják le a Kormányt, ez ma az ország helyzete, és ez a helyzet teljesen tűrhetetlen, ilyen helyzettel belemenni azokba a súlyos gazdasági nehézségekbe, amelyek előttünk állnak, ije sztő. (Taps a bal oldalon.) Röviden szeretnék reagálni Békesi László néhány megjegyzésére. Elöljáróban, és nyilván némi kaján mosolyt kiváltva a túloldalon, elmondanám, hogy az általa kifejtettekkel túlnyomórészt egyetértek, de távolról sem mindennel. Az e gyik dolog, amiben vitánk van, az az, hogy Békesi László úgy látja, hogy radikális, gyökeres átalakításra, ebben az egyébként is súlyos gazdasági zavarokkal terhes időszakban, amely elé nézünk, nincs lehetőség, nincs mód. Én azt hiszem, hogy van mód, csak egy ilyen gyökeres átalakítás teheti hihetővé, hogy lesz kiemelkedés ezekből a súlyos nehézségekből, ezt a gazdasági szükséghelyzetet csak ez teheti az ország népe számára elfogadhatóvá, ami itt a következő hónapokban ki fog alakulni. Ebben a kérdésben nag yon nem értek egyet Békesi Lászlóval. Egy másik dolog, amit Békesi László felvetett, az volt, hogy a lakosság jövedelmei túlzott mértékben vannak terhelve és a vállalatok terhelését kellene a lakosság tehermentesítésével növelni. Szerintem ez olyan szép go ndolat, hogy magam is majdnem elmondtam. Azért nem mondtam el, mert azt hiszem, hogy ez nem komoly gondolat. Szépen hangzik ugyan, de egyfelől vegyük tudomásul azt, hogy a vállalatoknál a jövő évi gazdasági helyzetben a nominális jövedelem növekedése törté nik. Az adóztatás eljátssza azt a trükköt, hogy ott, ahol van nominális növekedés, nevezetesen a lakosságnál, ezt a nominális növekedést megadóztatja. A vállalatoknál nominális növekedés sem történik, tehát ezt a trükköt nem lehet eljá tszani, ott az adókulcsot kellene növelni. Tulajdonképpen ez nem is az igazán lényeges része a dolognak. Az igazán fontos része az, hogy végül is ez az elválasztás, hogy most ne a lakosságot, hanem a vállalatokat adóztassuk meg jobban, ez nagyon mesterkélt elválasztás. Elvégre mi az, hogy vállalat? A vállalat az országnak több millió embere. Ők ott dolgoznak, ha azokat jobban megadóztatják, csökkentik a náluk maradó nyereséget, azzal csökkennek a beruházások, csökkennek a jövedelmező termelésre vonatkozó vá rakozások, csökken a beruházási lehetőség és a beruházási kedv is, és ebből előbbutóbb baj lesz. Arról nem is szólva, hogy a vállalati adók növelése közvetlenül is csökkenti a bérnövelési lehetőségeket. Tehát ezt az ötletet én nem tartom helyesnek. Végül arról szólnék, amit Békesi László az átalányadóról mondott, vagyis azt, hogy a mi átalányadóra vonatkozó javaslatunkat kifogásolja. Itt azzal érvel, hogy az átalányadó a liberális költségelszámoltatások révén eleve elég jelentős jövedelmeket tesz az adózá s alól kivonhatóvá. Én erre azt mondanám, hogy ez bekövetkezike vagy sem, ez attól függ, hogy ezeket az átalánykulcsokat hogyan állapítják meg. Arra is rá kell mutatni, hogy ma az adómorál rendkívül alacsony. Én ebben a Házban soha nem szidtam a régi korm ányt, azért, mert mindig azt a kormányt szoktam kritizálni, amelyik éppen hatalmon van. Hadd jegyezzem meg, hogy a régi Kormány tevékenysége az adómorálnak ehhez az alacsony szintjéhez hozzájárul. Az az összeg, amit a vállalkozók jelenleg adóként befizetne k, rendkívül alacsony. Ehhez képest egy általányrendszer – az adott körülmények között – igenis növelni és nem csökkenteni fogja az
