Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - A vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvé... - DÉNES JÁNOS (független) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
1338 Példátlan az is, hogy az adózás tovább rontja az amúgy is hátrányosabb helyzetű családok helyzetét. Például egy kétkeresős, gyermek nélküli házaspár egy főre jutó bruttó jövedelemszintjénél egy ugyanolyan keresetű, kétgyermekes házas pár egy családtagra jutó bruttó jövedelme 38 százalékkal alacsonyabb, adózás után azonban már ennél nagyobb a különbség, és 45 százalékra növekszik. Gyökeresen nem tudunk változtatni a múltból örökölt adózási rendszeren, azon, amely a jövedelmi különbségek et nem mérsékli, hanem növeli, amelyik a hátrányosabb helyzetű családokat még hátrányosabb helyzetűvé teszi, de legalább az ilyen családok gyorsuló helyzetromlását igyekszünk fékezni. Több javaslat volt az eredeti csomagtervünkben: nyugdíjasok, lakásra elő takarékoskodók, létminimum alatt élők helyzetének a védelmére gondolok. Végül és nem utolsósorban a kormányzat kérelmére csak kettőre redukáltuk kívánalmainkat. Az első javaslat: a gyermekes családok túladóztatása tarthatatlan, az 1987ben nehezen kialkudo tt, gyermekenkénti 1000 forintos adóalaplevonási lehetőség reálértéke az infláció miatt azóta felére csökkent, indokolt ennek a növelése. Enyhíteni kell a kétgyermekes családok túladóztatott pozícióján is. A má sodik javaslat: indokolatlannak érezzük a szuperjövedelmek adóalapkedvezményének 30 százalékról 50 százalékra történő emelését azon az áron, hogy a társadalom szegény, kisjövedelmű rétegeinek a helyzete tovább romlik. Infláció van, minden vállalkozó menti a pénzét, akár kap kedvezményt, akár nem, befektet, és részvényeket vesz. Ne csináljunk a szükségből erényt a kisjövedelműek terhére. Emiatt sokalljuk a törvényjavaslatban szereplő nemzeti ajándékot. Hozzászólásom második felében az állami vagyon utáni ré szesedés kérdésköréhez szeretnék hozzászólni több demokrata fórumos képviselőtársam nevében. Hogy helyzetünk nehézségét megvilágítsam, vissza kell forgatnom az idő kerekét egészen ez év júniusáig, amikor is Szücs István és Tarnóczky Attila képviselőtársain k a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében javaslatokat nyújtottak be a Kormánynak az állami vállalatok vezetőinek cseréjére, javadalmazásának a mikéntjére vonatkozóan. A minősítés egyik objektív mércéje az lett volna, hogy az állami vállalatok vezetői hogyan sáfárkodnak a rájuk bízott állami javakkal, mekkora profitot tudnak kitermelni az általuk működtetett tőkéből. Mondanom sem kell, hogy soksok, frakción belüli vita és átdolgozás után, de elkészült a mű, és azt június 25én Kónya Imre frakci óvezető aláírásával és a javaslattevők aláírásával megkapta a Minisztertanács Hivatala. Időről időre rákérdeztünk ugyan, hogy hogy állnak a tanulmányozásával, arra gondoltunk, hogy az alkotó pihen, és a végrehajtó hatalom gépezete mozog, de arra nem gondol tunk, hogy a kormányzat még csak válaszra sem méltatja a legnépesebb képviselőcsoport indítványát. A bizottsági vitán két hete megjelent pénzügyi szakértő nem is tudott a javaslatunkról, pedig a téma a feladatkörébe tartozott volna. Elfecsérelődött fél év. Mit lehet most gyorsan csinálni? Ha nem lépünk semmit, akkor már másfél év fog eléfecsérelődni. Hiába láttuk mi képviselők előre azt, hogy a több billió forintnyi állami vagyont használó menedzsmenttel szemben fokozni kell a követelményeket, különben össz eomlik a költségvetés, hiába akartuk hozadékkövetelményhez kötni a milliós vállalati prémiumok és bérek kifizetését, vagy egyáltalán a vezetői megbízatás fenntartását, hiába tartottunk attól, hogyha az állami vagyonrész hasznosításához nem fűződnek kemény osztalékfizetési követelmények, akkor a tömeges kftsítés is csak egy újabb eszköz lesz a közvagyon magánvagyonná történő elprédálásához. Hiába hittük, most hirtelen egy hét alatt kellett cselekedni. Nyilván nem tudunk tökéleteset alkotni, de módosító indí tványunkat leadtuk. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja által jóváhagyott, Szücs IstvánTarnóczky Attilaféle beadványnak nem csupán abban a vonatkozásban volt pozitívuma, hogy objektív mércéhez, a vállalatnál lekötött ál lami vagyon utáni hozadék százalékához
