Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - Kérdések: - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
1329 veszélyei, és ehhez kell a biztosítékokat beikt atni. A vállalkozások természetesen kulcskérdést jelentenek, hiszen a vállalkozás a gazdaság élénkítését, új munkahelyek teremtését is jelenti, és impulzusokat ad egész elavult iparunknak, gazdasági rendszerünknek is, tehát azon részének, melyet ebbe a kat egóriába lehet sorolni. Ezért a vállalkozások folyó műveleteinek a konvertibilitását is biztosítani kell. A költségvetési deficit a következő kérdés, amelyik – köztudott – 78 milliárd forint a jelenlegi költségvetési előterjesztésben, és ez az összeg azt j elenti, hogy 78 milliárd forintot remélünk a Nemzetközi Valutaalaptól elfogadhatónak, de jó lenne, ha mindenki tisztában lenne azzal, hogy nemcsak a Nemzetközi Valutaalap, az IMF kegyetlen követelése miatt nem léphetjük túl a 78 milliárdos deficitet, hanem egyszerűen, ha ezt túllépjük, akkor elszabadul az infláció, és a magyar gazdasági élet tönkremegy, és ugyanott tartanánk, mint számos más környező ország ahol tart, vagy amerre elindult. Éppen ezért a költségvetési deficit korlátozása a fedezet nélküli pé nzkibocsátás elkerülhetetlensége érdekében történt. Mit szólhatunk arról, hogy Magyarországon az infrastruktúrát fejleszteni kell. Ez nem új találmány, a gazdasági élet fejlesztése elképzelhetetlen az infrastruktúra fejlesztése nélkül. Erre a közlekedéstől kezdve sorolhatnánk a példákat. Nem most találták ki, ha nem is ilyen szép szóval, nem a XX. század találmánya. Széchenyi István és a reformkor nagy nemzedéke éppen úgy tudta, hogy a közlekedés, a vízszabályozás és mindez, ami történt a múlt században, el őfeltétele a magyar gazdasági élet fellendülésének. Éppen ezért ezek a beruházások a gazdaság alapkérdéseit jelentik. De nincs rá költségvetési fedezet kellő mértékben, lakosságunk elszegényedett vagy elszegényedőben van. Mégis meg kell tenni, nem tudunk m ást tenni, mint az infrastruktúra fejlesztésénél is, külföldi tőkével, koncessziós jogszabályi rendelkezésekkel és megállapodásokkal kell elősegítenünk. Amikor a magyar gazdasági élet fejlesztéséről beszélünk, akkor méltányolnunk kell mind az előző kormány zat idején már elkezdett és elindított tárgyalásokat és eredményeket a Közös Piaccal, az európai integráció más szervezeteivel, amelyet továbbfejlesztettünk, és a jövő esztendőre is minden ígérettel rendelkezünk. Ennek eredménye, hogy a nyugateurópai piac ok és más külföldi piacok megnyíltak áruink előtt. A gazdasági növekedés forrása nyilvánvalóan csak a liberalizált magángazdaság rohamos fejlődése lehet. Ez azt jelenti, hogy csak ezzel tudjuk ellensúlyozni mindazt, ami bekövetkezett, hagyományos gazdasági szféráink, a 90 százalék körülről indult állami szektort és az óriási ipari és gazdasági potenciált jelentő ágazatokat értjük ez alatt, lecsökkent a kivitelünk a Szovjetunió és a KGST felé, egyes becslések szerint ez a 2025 százalékos csökkenés további u gyanilyen csökkentést is jelenthet 1991ben, és ez azt jelenti, hogy a szomszéd országokba és a Szovjetunióba irányuló exportunk – különösen, ha ezt gazdasági és politikai események sújtják – még romlik. Mi mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ezt csök kentsük és megkíséreljük új utak keresését annak érdekében, hogy ez ne így és ne ilyen súlyosan következzék be. Amikor erről szólunk, akkor azt is ki kell mondanunk, hogy a magyar nép, a magyar gazdaság élni akarását jelenti és bíztató jel az, hogy ugyanak kor a külkereskedelmi mérlegünk ilyen eredményes volt; és hogy ilyen gazdasági csőd és a szomszéd országoknak és a Szovjetunió gazdaságának ilyen összeomlása és a felvevőpiac összeszűkülése, ezeknek az iparágaknak a csökkenése után a magyar gazdaság képes volt nyugati exportokkal – élve a kapott kedvezményekkel – ezt részben kiegyenlíteni, és megjavítani pozíciónkat. Ez természetesen az ország lakossága egészében nem állíthatta meg az életszínvonal csökkenését, de megállította a magyar gazdaság összeomlását , és megállított olyan folyamatokat, amelyek a szomszéd országokban bekövetkeztek és jellemzővé váltak. Természetesen ez a gazdasági átalakulás és ez a gazdasági helyzet olyan súlyos szociális problémákat vet fel, ami miatt – és erről majd a költségvetésbe n is szó lesz – a szociálpolitikai intézkedéseket, a szociális védőhálóra vonatkozó intézkedéseket, a munkaerőgazdálkodás, átképzés kérdésében átütő lépéseket kell tenni, és így is komoly megpróbáltatások elé kerülünk.
