Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 27. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - A külföldiek magyarországi befektetéséről szóló 1988. évi XXIV törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
1181 létesülésének. Tehetnék további megjegyzéseket, de azt hiszem, nem sorolom fel a soksok példát, mert ez igen hosszú időt igényelne. Mi a magunk részéről javaslatot fogunk tenni arra, hogy a jövőben ilyen külföldi tőkerészesedéssel alakuló vállalatok esetében ne legyen ilyen széles a listánk. A korábbiakban megalakultak számára legyen érvényben a jövőben is a kapott preferencia, de szűkítsük le a listát a valóban jelentős, a gazdaság struktúráját meghatározó irányo kba befolyásoló területekre. Mindezt figyelembe véve messzemenően támogatjuk azt a szemléletet, amely ebben a törvényjavaslatban érvényesül, és az elmondott néhány módosítási indítvánnyal – amelyek azt hisszük, javítanak rajta – elfogadásra fogjuk javasoln i. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Soron következik dr. Lotz Károly felszólalása, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Dr. Lotz Károly (SZDSZ) LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Néhá ny gondolattal szeretném kiegészíteni Eörsi Mátyás kollégámat, és előzetesen kicsit korrigálni szeretném Szabó Iván bizottsági elnökünket, aki egy kicsit túlzottan idilli képet festett arról a bizottsági ülésünkről, amikor ezt tárgyaltuk. Az igazság, hogy a törvény fontosságát és alapvető, jó, racionális elveit senki nem kifogásolta, de a részleteket tekintve néhány, azt hiszem, jogosan szélsőséges álláspont mindkét oldalon, különösen az adókedvezmények tekintetében, megfogalmazódott. Külföldi befektetőkkel vagy befektetni szándékozókkal Magyarországon és külföldön beszélve több igény fogalmazódott meg a magyar törvényhozást és a magyar jogviszonyokat tekintve. Érdekes módon három olyan kérdés szűrődött le – ami számomra is meglepő volt, amikor egy kis stati sztikát csináltam – , amit kiemelt mindenki. Az egyik a magyar tulajdonviszonyok rendezése. Addig nem jön be ide egy komoly tőke Magyarországra, amíg a tulajdonviszonyok, az ingatlanszerzés, ingatlankezelés nincs tisztességesen rendezve! (Közbekiáltások: Íg y van! Nagy taps középről.) A második ilyen – és ez volt számomra talán a legnagyobb meglepetés – a számviteli rendszerünk tisztázatlansága. Nagyon sokan kifogásolták, túlbonyolított, nem tükrözi a valóságot. Ezzel kapcsolatban kicsit szomorúan vettem tudo másul, ha ez igaz – és örülnék, ha a Pénzügyminisztérium megnyugtatna efelől – , hogy a jó előkészítési stádiumban lévő számviteli törvényt csak 1992re tervezik életbe léptetni. Úgy érzem, ez túlzottan hosszú idő, nem látom indokát, miért ne lehetne ezt 19 91ben életbe léptetni. A harmadik ilyen volt – és ez a mostani témánk – az adózási rendszer stabilitása. Rettentő fontos, mindenki kifogásolná azt, ha ez az adózási rendszer gyakran és ráadásul negatív irányba változna. Elismerve például ennek a bizonyos 20%os általános kedvezménynek nemzetközileg a szokatlanságát, valóban nem jogos ez általában, de nem biztos, hogy ebben a helyzetben nem célszerű legalább átmenetileg még fenntartani. Ha elterjed a híre annak a nemzetközi kereskedelemben és a befektetési piacon, hogy Magyarország most változtat, éppen, amikor be szeretnénk hozni a legtöbb tőkét és a legtöbb befektetőt ide csábítani, nem biztos, hogy ez célszerű. Én ezt megfogalmaztam a bizottsági ülésen is. Még kevésbé tartom indokoltnak, hogy az alapítói vagyont 25 millióról 50 millió forintra emeljük. Úgy érzem, ez ebben a helyzetben egy megengedhetetlen, de legalábbis nem célszerű változás. Indokolt lenne ennek a fenntartása. Ebben magam is be akartam adni egy módosító javaslatot, de kézhez kapva Csépe B éla képviselőtársam javaslatát, amelyet messzemenőleg támogatok, szó szerint azt tartalmazza, amit én is szerettem volna. Talán indoklásként kiegészítettem
