Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 27. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - A külföldiek magyarországi befektetéséről szóló 1988. évi XXIV törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
1176 az országon belül nincs pénz, tehát nyilvánvaló, hogy nagymértékben hagyatkozik a privatizáció a külföldi tőkére. Folytatva a gondolatmenetet, ha a külföldi tőkét nem tudjuk valamilyen módon az országba csalogatni, akkor az egész privatizációs eljárás kerülhet majd veszélybe. Összefoglalva a törvényjavaslat jelentőségének a méltatását, ha nem sikerül olyan törvényt elfogadnunk, amelynek alapján a külföldi tőke áramlása felgyorsul, akkor az egész privatizáció, ezen keresztül az egész gazdasági rendszerváltás kerülhet veszélybe. Kádár miniszterelnök úr (közbeszólás: nem!) bocsásson meg. 30 nap múlva talán többet tudunk. (Taps, der ültség.) Kádár Béla miniszter úr elmondta a törvényjavaslat fő elemét. A törvényjavaslat egyik fő eleme, hogy az eddigi engedélyezési rendszert megszüntetni kívánják. Az eddigi jogszabályok értelmében egy vegyesvállalat alapításához, ha külföldi többségű v olt a vegyesvállalatban a létrejövés, akkor különböző minisztériumok engedélyét kellett kérni – egyetértünk abban, hogy ez teljesen felesleges és formális határozat volt. Az SZDSZ, lévén egy liberális párt, azt gondolja, hogy egy olyan helyzetben, amikor k orábban valamilyen engedélyre szükség volt, ha az új jogszabály értelmében az engedélyezésre nem lesz szükség, akkor liberálisabb megoldást nem tudunk elképzelni, tehát teljes lelkesedéssel támogatjuk a törvényjavaslatnak ezt az elemét. A törvényjavaslat m ásik eleme valóban az adózással kapcsolatos. A törvényjavaslat néhány vegyesvállalatot megillető adókedvezmény megvonását célozza, illetőleg szigorítást tartalmaz akkor, amikor az adókedvezmény feltételéül megszabott alaptőkét elég radikálisan megemelni cé lozza. A törvényjavaslat ezen elemének a fő indokát Kádár miniszter úr főképpen a nemzeti elbánás elvével indokolta, amivel kapcsolatban azt kell mondjam, hogy nálunk egyrészt fejlettebb országok is a külföldi tőke bevonása tekintetében kedvező jogszabályi feltételeket tartalmaznak, jogszabályi kedvezményekkel támogatják a külföldi tőke bevonását. Ennek ellenére értem azokat a megfontolásokat – Palotás János képviselő szavaira utalnék – , amelyek amellett szólnak, hogy a nemzeti elbánás elve érvényesüljön. Ú gy gondolom azonban, hogy ebben az összefüggésben, hogy a korábbi jogszabály a nemzeti hazai tőkét és a külföldi tőkét kezelte, megmondom őszintén, hogy nem érzékeltem azt, hogy a külföldi tőke kedvezményben részesülne. Én inkább úgy érzem, hogy a hazai tő ke volt megsarcolva. Amikor a nemzeti elbánás elvéről beszélünk, én a magam részéről helyesebbnek tartanám, ha inkább a hazai vállalkozásokat terhelő adókötelezettségeket közelítenénk ahhoz a szinthez, amelyet a jelenleg hatályos jogszabályunk értelmében a külföldi beruházások élveznek, ugyanis meggyőződésem szerint ez volt az a szint, amely körülbelül az elviselhetőségnek a maximuma körül járt. Ennél szigorúbb adózási feltételek se hazai, se külföldi, semmilyen tőkének nem kedveznek. Nyilvánvaló, hogy a kö ltségvetés rendkívül szorult helyzetében nagyon nehéz véleményt nyilvánítani arról, hogy önmagukban ezek a javaslatok, amelyeket a Kormány beterjesztett, ezek helytállók, vagypedig sem, ezek szükségesek, elkerülhetők vagy pedig nem. Szeretném itt hangsúlyo zni, hogy ellenzéki képviselőnek, ellenzéki pártnak nem állnak a rendelkezésére azok az adatok, amelyek alapján a Kormány ezt a döntését meghozta, el tudom képzelni, hogy ez helyes döntés volt, azt is, hogy nem volt – egyszerűen nem áll módomban ezzel érde mben ily módon foglalkozni. Mindenféleképpen fel kell azonban hívnom a figyelmet arra, függetlenül attól, hogy ezek az adózásban bekövetkezésre javasolt változások önmagukban helyesek vagy önmagukban helytelenek, fel kell hogy hívjam a figyelmet arra, meg kell vizsgálni önmagában azt a kérdést, hogy maga a változás az, hogy változnak a külföldiek befektetésének az adózási feltételei, ezek helyeseke vagy pedig sem. Az elmúlt évek hazai tapasztalata – gondolom, hogy a világ más tájékán ez nem az elmúlt évek tapasztalata, hanem sokkal régebbi tapasztalat – , hogy a tőke alapvetően két dolgot nem bír elviselni: az egyik ha sarcolják, a másik pedig az, ha állandóan változásoknak van kitéve. A sarcolás részével nem kívánok foglalkozni, nem tudom azt, hogy milyen k öltségvetési megfontolások késztették a Kormányt, azonban mindenféleképpen szeretnék foglalkozni a stabilitással, mint önálló értékkel. Én úgy tapasztaltam, hogy a politikai rendszerváltást követően a
