Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 27. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - NYERS REZSŐ, a választási és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - DEMSZKY GÁBOR, DR. (SZDSZ)
1113 ellenőrzésével lehet megakadályozni és azzal, hogy olyan törvényi korlátokat állítunk fel, amelyek tevékenységük túlzott szélesítését bű ncselekménnyé nyilvánítják. Sajnos az eltelt fél évben nemzetbiztonsági törvényt még nem sikerült a Parlamentnek alkotnia. Bízom azonban abban, hogy eddigi részvételem a törvény előkészítésében, bizottságunk eddigi tényfeltárásai, a meghallgatások hozzá fo gnak járulni ahhoz, hogy ebben az országban többé politikai nézeteiért senkit se tekintsenek gyanúsnak vagy ellenségesnek. Említettem, hogy sokáig úgy gondoltam, hogy a Parlament lesz a megfelelő hely a munkámhoz. Hogy mégis megváltoztattam soksok tépelőd és után az álláspontomat, és elfogadtam Budapest főpolgármesterévé történt jelölésemet, annak az okát ugyancsak Tocqueville szavait idézve adhatom. A községi függetlenség létrehozása – ahelyett, hogy egyre könnyebbé válnék a nemzetek felvilágosodásának elő rehaladtával – mind nehezebb lesz. A nagymértékben civilizált társadalmak csak nehezen tűrik el a községek szabadságra irányuló törekvéseit. Nem szenvedhetik annak soksok rendhagyóságát, hogy kedvüket vesztik sikerei láttán. Gyakran előfordul Európában, h ogy maguk a kormányon lévők sajnálkoznak a községi szellem hiánya felett. Mindenki egyetért abban, hogy a rend és a közbiztonság fontos eleme a község, de senki sem tudja, hogyan idézheti elő. Ha a községet erősítik és függetlenné teszik, attól tartanak, h ogy ezzel gyengítik a társadalmat, és anarchiával fenyegetik az államot. Ha viszont megfosztják a községet függetlenségétől, nem találnak állampolgárokat, hanem csak igazgatottakat – mondja Tocqueville. Bizonyára vannak, akik erre azt mondják, hogy a Kormá ny épp ezt hirdeti. De minden ország községei tudják, hogy jövőjük függ attól, hogy rá tudjáke a kormányukat kényszeríteni, hogy hirdetett szavait minél inkább átültesse a gyakorlatba is. Elvben mindenki helyesli az önkormányzatok nagyobb működési szabads ágát, önállóságát. Ugyanakkor nálunk mindmáig tisztázatlan, hogy mit és miért kívánnak a minisztériumok az általuk működtetett úgynevezett dekoncentrált szervezetek felügyelete alá vonni. Remélem, hogy a mai nap vitája elősegíti a köztársasági megbízottak feladat- és hatásköri listájának a tisztázását. Nem történt még meg az önkormányzati feladatkörök világos meghatározása. A törvény keretjellegű, aminek következtében egyszerűen nem állapítható meg, hogy miből mit és milyen módon oldhatnak meg az önkormányz atok. Erős bennem az aggodalom és nyugtalanít, hogy ez nem szabadságot fog eredményezni, hanem rövid időn belül bekövetkező működésképtelenséget. Az önkormányzatok szabadsága itt és most csak addig terjed, amíg nem akarnak valamit tenni. Ha igen, akkor rög tön szembetalálják magukat indokolatlan korlátozásokkal. Egy egészen abszurd példa szerint ahhoz, hogy szabálytalanul parkoló autókra a világban másutt bevált kerékbilincset tehessenek a közterületfelügyelők, vagy hogy megállíthassanak egy tilosba hajtó g épkocsit, nálunk egy sor jogszabály módosítására volna még szükség. Ugyanakkor aligha fogadható el, hogy az új önkormányzatok a régi tanácsi jog- és feladatköröket és a korábbi ugyancsak kifogásolható joganyagot alkalmazzák. Így például a lakásgazdálkodást szabályozó 1969es jogszabályok olyan megkötéseket tartalmaznak, amelyek lehetetlenné teszik a racionális gazdálkodást, segítik viszont a spekulációt. Mindez azért van, mivel a központi jogalkotó és deregulációs folyamat nem halad a kívánatos ütemben, neh ezen, vontatottan halad a mintegy 2000 jogszabályt tartalmazó közigazgatási joganyag megreformálása és az új rend kiépítése. Ezzel az önkormányzatokat arra kárhoztatják, hogy a jogállamisággal össze nem egyeztethető módon lavírozzanak a néhány jó szellemet tükröző mai és ezeknek teljesen ellentmondó több száz, de még érvényben levő régi jogszabály között. Ez az ellentmondás önkormányzati szinten feloldhatatlan és jogállamhoz méltatlan helyzetek sorozatát teremti meg. Eötvös írja le azt is, hogy az új állam legnehezebb kérdéseinek egyike a pénzügyi. Nem annyira a kiadások csökkentése nehéz, inkább a polgárokat meggyőzni annak szükségességéről – írja. Főleg, ha olyan adót akarnak kivetni rájuk, amivel aligha lehet azonosulni.
