Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 26. hétfő, az őszi ülésszak 19. napja - Az illetékekről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
1105 esetében maga az új tulajdonos is szerepet vállal abban. Itt egy családról van szó. Ő is lemondott annak idején, a családjával együtt egy fogyasztásról, tehát ez egy közös szerzemény, ami most jogilag kötődik valakihez. Ezt a jogi kötődést adom át a családon belül valaki másnak. Én az illetékmentességet is messzemenően támogatni tudnám, de a vagyonátruházási illetéknél magasabb kulcs alkalmazását önmagában elképzelhetetlennek tartom. A másik: minden körülmények között szeretném Békesi László képviselőtársam javaslatát megerősíteni. Én nem tudom, akarunke privatizálni Magyarországon. Remélem, hogy olyan törvényeket fog a képviselőház elfogadni, amelyekből tényleg az derül ki, hogy akarunk privatizálni, tényleg akarjuk a tulajdonosváltást, és ezt tesszük egyes számú szempontnak, a tulajdonosváltás létrehozását a gazdaságban. Az olyan tulajdonosváltásnál, amelynek során eg yértelműen itthon cserélünk egy tulajdonost, abban gondolkodunk, hogyan teremtjük meg a fedezetét úgynevezett kedvezményes kölcsönöknek, milyen nagyságrendű hitelkamatokat tudunk kiszorítani, hogy fizetőképes legyen az új vállalkozói kör. Akkor ne adjanak hitelkamatkedvezményt, ha mellette viszont illeték formájában büntetni akarom a privatizáció szereplőjét. El kell dönteni – ez esetben egyszerűsítsük a szabályokat: nem kell illetékkötelezettség alá vonni, hanem tessék megemelni a kamatokat! Együtt kell b üntetni az egészet! Ha valamit meg akarunk akadályozni, azt tegyük nyíltan, tisztán, úgy, hogy minden szereplő számára nyilvánvaló legyen. Ha pedig a privatizációt szeretnénk elérni, azt is tegyük ugyanilyen nyíltan, nézzük meg, hogy hol nem kell büntetni, hol, milyen eszközökkel lehet ezt a váltást valóban segíteni, például kamattámogatással vagy más módon. A két módosító javaslatom közül az egyiket, az előző elvek elfogadása esetén – beadtam írásban – természetesen visszavonom. Ez a magánvállalkozások ese tében az üzleti vagyon öröklését jelenti. Lineáris adóztatási elvek elfogadásánál, pláne, hogyha annak mértéke a visszterhes vagyonátruházási illeték alatt marad, elfogadható egy ilyen típusú örökösödési illeték fenntartása az üzleti életben is, tehát ahol a család, az üzleti vállalkozás vagyonát örökli meg az a jogutód, aki a vállalkozói tevékenységet folytatja. Gondolják el, képviselőtársaim, mi van akkor, ha az előterjesztés eredeti formája életben marad, és egy családban létrehozott, most már remélhetől eg jelentősebb magánvállalkozásoknál egy családi tragédia történik, a tulajdonos meghal, és a család kívánja folytatni a vállalkozási tevékenységet. Miután itt nagy, a privatizálás következtében akár 10 milliós üzemekről is szó lehet, az előterjesztés eset ében ezt 3040 százalékos nagyságrendű illeték terhelné. Szeretném megnézni a nyugati világ bármelyik olyan vállalkozását, amelyik elviselné, hogy egyidőben 40 százalék mobil pénzeszközt kelljen a teljes vagyona után kifizetni. Azt hiszem, ez semmiképpen n em alkalmazható. Abban az esetben, ha az örökösödési illeték progresszív illetékrendszerben marad, tehát megmarad az előterjesztés progresszivitása, egy olyan módosítási javaslatot terjesztettem be, hogy üzemi örökösödés esetén, tehát amikor a vállalkozó ö rökli meg a vállalkozási tevékenységet, a visszterhes vagyonátruházási illetéket használják, tehát az az illetékkulcs kerüljön alkalmazásra, tehát annak a mértéke valamilyen módon elfogadható. A másik módosító javaslatom nem kapcsolódik képviselőtársaim ál tal beterjesztett és általam támogatott módosításhoz: a vállalkozások megszűnése esetén a felosztott vagyonilletékfizetési kötelezettségnek a tervezetben szereplő elképzelése. Ma már azt is pozitívumnak kell elfogadni egy ilyen tervezetben, hogy nem kíván ja a teljes felosztott vagyont illetékkel terhelni, hanem azt csökkenteni engedi a korábban adózott jövedelemből származó, azaz az induló vagyon összetett nagyságával. Csak az esetben keletkezik illetékfizetési kötelezettség, ha a felosztott vagyon nagyobb lesz, mint az alapítók által összeadott vagyonrész. Ez nem elégséges. Bízom benne, hogy egyegy vállalkozás nem két hétig fog élni Magyarországon, hanem jó néhány éven keresztül. Ebben az esetben viszont, ha tudomásul vesszük, hogy most már hosszabb ideje , és úgy tűnik, még egy darabig két számjegyű infláció van Magyarországon, akkor az alapítói vagyonnak csak mint a vagyon tényleges értékének a figyelembevétele teljesen elértéktelenedik. Ilyen esetben elképzelhető, hogy a valóságban azért kerül felszámolá sra egy vállalkozás, mert akkor értékében nagyobb maradvány
