Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 26. hétfő, az őszi ülésszak 19. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - DÉNES JÁNOS (független)
1069 képviselőként kív án a továbbiakban tevékenykedni. Lehetőséget kért arra, hogy elhatározását a plénum előtt indokolja, a napirend előtt felszólaljon. Átadom a szót Dénes János képviselőtársunknak. Napirend előtti felszólaló: Dénes János (független) DÉNES JÁNOS (független) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem öröm számomra ez a keserű pohár, amelynek következtében el kell mondanom, szokásomtól eltérően felolvasnom az Elnök Úr által bejelentetteket. 1990. május 2án a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja kezdemé nyezésére törvényjavaslat született: 1956. október 23a forradalom és szabadságharc. Ezt a törvényalkotást oly fontosnak tartotta a március 25ei, illetve április 8ai választás eredményeként a Parlamentbe jutott többi képviselőcsoport, hogy a hat párt nev ében a soros jegyző, Glattfelder képviselőtársunk szájából törvénnyé vált. Az elmúlt hat hónapban rádöbbent az ország közvéleménye: az Alkotmányba került jogalkotásból nem született jogforrás. Magyarország 1944. március 19e óta mind a mai napig megszállt ország. A törvényesített törvénytelenség állapotában élünk, a kétféle megszállással mocsokká gyúrt, ellehetetlenített tulajdonviszonyok közepette. (Mozgás. Közbeszólás középről – Így van!) A Parlament törvényalkotói, törvényhozási feladatának az elmúlt hat hónapban nem tett eleget. A törvényalkotási munka eliszaposodott a bukott egypártrendszert szolgáló paragrafusok kacskaringóiban. Jogalkotó felelősség helyett vállalati jogászi, tszjogászi, ügyvédi munkaközösségi szinten folyt a Parlament jogászkodó tevé kenysége, és amikor az így alkalmazott jogászi tevékenység kudarcot vallott, a kényszerű jogalkotás a régi paragrafusok falába ütközött, és az esetleges, vélt végrehajtás pedig az érintetlenül hagyott személyi, hatalmi, gazdasági összefonódások szennyébe f ulladt. Ezt tetézte, hogy a különféle alkuk ellenére és közepette a koalíciós kormány megalakulása után rögvest, egykét hónapon belül felerősödött a pluralista szellemi diktatúra, amely közvetlen maga mögött birtokolta a már korábban is egyszólamú bolsevi k sajtót. A mulasztások után a koalíciós kormány, bármily nagyszerűek voltak is esélyei és világraszólóak nemzetközi sikerei, amelyeket külföldön és itthon nemzetközi tárgyalás alapján szerzett, miután ruhaakasztónyi hazai sikert sem tudott felmutatni, kép telen volt diplomáciai síkon szerzett értékes szőrméit biztonságosan elhelyezni. Eközben elérkezünk 1990. október 23ához, amely most már az Alkotmányban is ünnep. Harmincnégy év után még a naptári napok is egybeesnek a dicső 56os napokkal. Ezt az ünneplést szentségtelenítette meg az akadályháború. Huszonötödikén, a parlamenti vérengzés napjának megfelelő csütörtöki napon kezdődik az akadályháború. Pénteken reggel 9 óra 30 és 9 óra 45 perc között a Margit híd budai hídfőtorla szánál járókelőként a képembe vágják: átadni a hatalmat a szürke állománynak, a Kormány mondjon le! A közlés diadalmasabbá válik, amikor felismerik képviselői mivoltomat. Huszonhatodikán, pénteken 13 óra 30kor kitervelten, remek technikával, precízen, dát ummal ellátva többezer példányban megjelenik a fenti követelésű röplap, madaras fejléccel és SZDSZ aláírással. Aki netán felszisszent a pluralista szellemi diktatúra megjelölésre, azt is felmérheti a rideg tények alapján, pontosabban az is felmérheti a rid eg tények alapján: közvetlenül a nyílt terror eszközeivel és fenyegetésével hátba támadták az 1990. március 25e, illetve április 8ával született többpártrendszert, parlamentarizmust, a konszenzus alapján létrejött törvényességet, a születendő demokrácia ígéretét. Az akadályháború bűnös kitervelői semmibe se vették a közvetlen megelőző napokban lezajlott önkormányzati választásokat és azok eredményeit is. Hogy szombat éjjel mi történt, nem tudjuk. De
