Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 23. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 14. napja - Az elektronikus és nyomtatott sajtó privatizációs eljárásait vizsgáló bizottság közbenső jelentésének megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
832 négy MDFes képviselő vesz részt (zaj) és egy kereszténydemokrata képviselő szavazott még a bizo ttság jelentése mellett, tehát öszszesen két párt képviselői. A kisebbségi állásfoglalást, amelyet én ismertetek, viszont három párt képviselője: a Kisgazdapárt, az SZDSZ és a FIDESZ képviselői jegyzik. Én elhiszem, hogy ez Önöknek, a kormánypártok egyes k épviselőinek nem tetszik, de ezek tények. (Zaj.) A későbbiekben erre még szeretnék röviden visszatérni. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a bizottság létrehozatalakor is felhívtam arra a figyelmet, hogy elhibázott, ha az egész sajtóra kiterjedő, a léténél fogva fenyegető vizsgálatba kezd a bizottság. Akkor is azt javasoltam, hogy a bizottságnak valóban a Springerügyre kellene koncentrálna, mint ahogy azt Fodor Tamás képviselőtársam javaslata eredetileg felvetette – és amennyiben általános vizsgálatot is fo lytat, annak csak az lehet a célja, hogy a törvényhozási feladatokat ezzel segítse a bizottság. Gondoljunk bele abba, hogy egy vizsgálóbizottságnak nem az a feladata, hogy valamilyen területét az életünknek valami részletező nyomozás alá vegye, hanem egy v izsgálóbizottságnak – a nevében is benne van – az lehet a feladata, hogy egy bizonyos ügyet vagy egy olyan területét vizsgálja ki, ahol valóban olyan eszközökre van szükség, ahol csak egy vizsgálat segíthet. Debreczeni József elmondta, hogy a megfelelő tör vények megalkotásához nem lenne elegendő csak a nyugati példák szemügyre vétele. Miért nem tudja a kulturális bizottság sajtó albizottsága vagy akár a minisztérium illetékes osztálya a nyugati példákon kívül a hazai helyzetet is feltérképezni, anélkül azon ban, hogy a vizsgálat a maga fenyegető módszereivel egy rossz légkört teremtene? A kisebbségi állásfoglalás álláspontja, helyzetértékelése és javaslatai szögesen eltérnek a jelentésben foglaltaktól. Mi, a kisebbségi állásfoglalást jegyző képviselők azt mon djuk, hogy a vizsgálatnak, ha úgy tetszik a vizsgálat irányait kijelölő országgyűlési határozatot is némiképpen szabadon értelmezve, de mindenképpen célszerűen értelmezve azt a Springerügyre kellene koncentrálnia, mivel a Springerügy egészen egyszerűen n em említhető egy napon a többi ügyekkel, egyrészt a maga krimiszerű szövevényessége és titokzatossága miatt, másrészt – ezt nagyon sokszor elmondtam én is, mások is – , mert ez az ügy egyfajta monopolhelyzetet örökített át az MSZP elszámolásra kötelezett va gyonával kapcsolatban, ugyanakkor adásvételével történt mindez – itt nagyon sok olyan pont van, aminek a különleges kezelése indokolt. Ugyanakkor maga a sajtóprivatizáció és az egész sajtónak a helyzete, a mi értékelésünk szerint, egyáltalán nincs olyan m ély és sokrétű válságban, mint ahogy azt a jelentés taglalja. A privatizáció, a rendszerváltás ugyanúgy folyik a sajtó területén, mint mindenütt másutt az országban az élet más területein, és hogyha az úgynevezett volt állampárti szócsővel kapcsolatban val amilyen különleges kezelés szükséges, akkor az a különleges kezelés semmiképpen sem az lehet, hogy itt azután különösen ellenőrizni kell a privatizációt. Ebből akkor szabad sajtó nem lesz, ebből akkor demokrácia sem lesz, úgyhogy a Kormány közvetlen felügy elete – amit a jelentés javasol – egész egyszerűen elképzelhetetlen, és hihetetlenül nagy hiba volna. Ehelyett a hosszú távú törvénykezés megalkotásáig átmeneti szabályozással, törvényi szabályozással a Parlament igenis képes arra, hogy a privatizáció foly amatát megnyugtatóan rendezze. Heteken belül meg lehet tenni a megfelelő, akár törvénymódosító javaslatokat erre, szabályozni lehet a monopóliumellenes korlátokkal, illetve a külföldi tőke részesedését megszabó korlátokkal a sajtó privatizációját, és termé szetesen az erre hivatott Vagyonügynökség is ellenőrizheti ezeket a folyamatokat, de hogy ebbe a Kormány beleszóljon, ez valami egészen képtelen ötlet, és ne vegye zokon a kormánypárt, ha az ellenzék ezen mélységesen fel van háborodva. (Zaj.) A jelentést ö sszegezve, úgy érezzük, hogy nagyon rossz irányba vinné el a sajtó kezelését, és ezeket az érzéseket – bevallom – alátámasztják olyan történések is, amelyeket a kisebbségi állásfoglalás röviden vázolt: nevezetesen – hogy ezzel a fenyegető és szerintünk bor zasztó veszélyes javaslattal párhuzamosan a Magyar Nemzet privatizációját – ez már egy interpelláció kapcsán is
