Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 23. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 14. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - ÁBRAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ)
801 Bízom benne ismételten, hogy rövidesen sor kerül, és akkor újra mi itt az Országyűlésben fogjuk meghatározni azokat a további elveket, biztosítjuk a zokat a feltételeket, amelyek szükségesek lesznek majd az új önkormányzatok működéséhez. Köszönöm a figyelmüket. (Taps jobb oldalon és középen.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Tóth Tihamér képviselőtársam felszólalását. Soron következik Ábrahám Tibor képvis előtársam a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót. Felszólaló: Dr. Ábrahám Tibor (SZDSZ) ÁBRAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a helyi önkormányzatokról szóló, Kormány által beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban néhány, általam fontosnak tartott szempontnak hangot adjak. A törvényjavaslat áttanulmányozása során részemre az egyik legnagyobb problémát az jelentette, hogy a javaslat tulajdonképpen nem tisztázza a helyi ön kormányzatok valódi, önálló működéséhez szükséges gazdasági hátteret. A javaslatban a IX. fejezetben szó van ugyan az önkormányzatok gazdasági alapjairól, és ennek során felsorolásra és megemlítésre kerül az önkormányzatok vagyona, valamint ezek gazdálkodá sa is. A helyi önkormányzatok vagyona – mint köztudott – annak tulajdonából és a helyi önkormányzatot megillető vagyonértékű jogokból áll: 75. § (1) bekezdés. A jelenlegi helyzetben, amikor a leendő önkormányzatokhoz visszakerülnek jogos tulajdonaik, ez az önkormányzat számára – véleményem szerint – nem bevételi forrást jelent, hanem az első időkben minden bizonnyal kiadást, anyagi terheket. Ma az országban, így a leendő önkormányzatoknál is tőkehiány van. Így a vagyon racionális, gazdaságos működtetése ink ább tőkebefektetést igényel, főleg a kezdeti időkben, és nem nyereséget, hozadékot fog jelenteni a tulajdonosoknak. A leendő önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyon tehát nemhogy gazdálkodásukat elősegítené, hanem átmenetileg nehezíti is azok helyzetét. G ondolok itt az épületek állagmegóvására, esetleges átépítésére stb. Az önkormányzati gazdálkodáshoz tehát tőke kell, amely tőke lesz csak képes működtetni gazdasági értelemben véve hasznot hajtó módon a vagyont. A vagyon tehát holt tőke, amelyet a működő t őke fog mozgásba hozni. Az önkormányzatok gazdálkodásának tőkeforrásait a Kormány által benyújtott törvényjavaslat csak elnagyoltan sorolja fel, és tulajdonképpen nem tisztázza egyértelműen azokat az arányokat, amelyek a központi állami költségvetés és a h elyi önkormányzatok önálló gazdálkodása között kell, hogy kialakuljanak. Az teljesen egyértelmű, hogy az önkormányzatok anyagi erőforrásainak biztosítása az állami költségvetés bevételét csökkenti. E hatás más szóval azt jelenti, hogy az állam nemzetijöved elemújraelosztó szerepét jelentősen csökkenteni kellene. A problémát csak még súlyosbítja az a körülmény, hogy a főispán vagy kormánymegbízott személyén keresztül történik az önkormányzatok hatósági ellenőrzése. Ezen intézmény elsőfokú hatósági jogkört gy akorol, és összehangolja a főispáni hivatal, a főváros és vármegyei jogú városok, államigazgatási szervek tevékenységét: 96.§ a) illetve e) pontjai. Ez a fajta összefonódása az állami végrehajtó hatalomnak, továbbá az önkormányzatoknak nem adja igazi, való ságos jogi garanciáját sem az önkormányzatoknak, és hierarchikus, tekintélyelvű közigazgatási gyakorlathoz vezethet, aminek – sajnos – az elmúlt 40 évben mindannyian részesei, szenvedői voltunk. Az érdekeket – véleményem szerint – a helyi közössége, az önk ormányzatok tudják valóban kifejezni, mindenfajta integráló tényező, akár megye vagy országos, egyéb szempontokra való hivatkozás végül is egy szűk elit vélt vagy valós érdekeinek megvalósítását jelenti. Egy önkormányzat sohasem fog tudni érdemben vitatkoz ni megyei, országos érdekekre való
