Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 23. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 14. napja - Az országgyűlési képviselők jogállásáról és az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvényjavaslatok együttes megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke:
783 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Két olyan törvényjavaslat tárgyalása kezdődik most el, amely nélkül egy jogállamban egy országgyűlés nem is tud működni. Egy jogállamban a választások előtt minden képviselőjelö lt pontosan tudja, hogy milyen helyzetbe kerül, ha megválasztják, Magyarországon nem ez volt a helyzet. Az elmúlt évtizedekben köztudottan annyira formális volt az Országgyűlés szerepe, illetve annyira formális volt maga a választás is, hogy egyszerűen nem merült fel az igény a képviselők jogállásának a rendezésére. Az előző Kormány már érezte, hogy a kérdés tisztázatlansága nagy bajokat eredményezhet, ezért megkísérelte a dolgot rendezni, a korábbi Országgyűlés elé terjesztette a képviselők jogállásáról, v alamint költségtérítéséről szóló alkotmányerejű törvények tervezetét, de az előző Országgyűlés ebben nem hozott érdemi döntést. Ilyen előzmények után állt elő az a paradox helyzet, hogy a szabad választásokon induló képviselőjelöltek a jövőjüket illetően t eljes bizonytalanságban voltak. A problémák már a választási kampány idején kezdődtek, amikor a munkáltatók egy része természetesen nem örült annak, hogy képviselőjelölt dolgozójuk távol marad a munkától. A választás befejezését követően azonban a gondok f okozódtak, mert a megválasztott képviselők túlnyomó többsége nem állástalan volt, nem munkanélküli, hanem biztos egzisztenciával rendelkezett. A választás után ezek a képviselők, valamint a munkáltatóik nem tudták pontosan mi is legyen dolgozójuk állásának a sorsa. Az ugyanis jól előrelátható volt – és a gyakorlat alapján ez be is igazolódott – , hogy a képviselői megbízatás nem jelent egy időszakos, aligalig elfoglaltsággal járó megbízatást, másrészt az is előrelátható, hogy a képviselői megbízatás nem jel ent nyugdíjas állást. Minden képviselőnek gondolnia kell ugyanis arra, hogy ha a következő választáson netán indul is jelöltként, esetleg nem választják újra meg. Számolnia kell azzal, hogy esetleg négy év múlva beáll az állást keresők közé, miközben most biztos egzisztenciával rendelkezik. Valójában itt három érdek ütközik egymással: – a megválasztott képviselőnek az az elemi és emberi joga és érdeke, hogy ne kerüljön létbizonytalanságba; – másfelől a munkáltató knak az az ugyancsak elemi érdeke, hogy a munkavállalója a munkaidőt dolgozza le, és ne legyen távol a munkától – végül a választópolgárok szavazatai útján közvetített össztársadalmi érdek arra irányul, hogy a képviselő az Országgyűlésben végezze zavartala nul a munkáját. A mai napig e három érdek összeütközése még nincs feloldva. E tisztázatlan helyzet azután mellesleg azt eredményezte, hogy sok képviselő nem mert bizottságban munkát vállalni, mert az olyan lekötöttséggel járt volna, amelyet a munkáltatója már nem tűrt volna el. Ez automatikusan azzal is járt, hogy a többi képviselő kénytelen volt két bizottságban is feladatot vállalni, aminek az volt a következménye, hogy olykor a bizottsági ülések ütközései idején az egyikben ott ült, a másikból hiányzott. A közvélemény azt észlelhette, hogy a határozatképtelenség és határozatképesség problémái mutatkoznak a bizottságokban, holott a háttérben éppen a képviselői jogállás rendezetlensége húzódott meg. Sok képviselő volt kénytelen az Országgyűlés egyes üléseir ől is távol maradni, mert munkáltatója egyszerűen nem engedte el munkaidőben. A közvélemény persze ezt nem tudhatta, csak azt észlelte, hogy üresek a széksorok. Kívülálló arra nem gondolhatott, hogy e mögött is részben a képviselők jogállásának tisztázatla nsága bújik meg. Az Önök előtt fekvő két törvényjavaslat a vázolt problémákat igyekszik megoldani. Előljáróban néhány szóval szeretnék vázlatosan utalni arra, hogy milyen módon is készültek ezek a törvények. A képviselői tiszteletdíjat ideiglenesen rendező országgyűlési határozat előírta, hogy a képviselők jogállásáról, valamint tiszteletdíjáról szóló törvényeket ne a Kormány terjessze elő, hanem az Országgyűlés erre illetékes állandó bizottsága. Ennek a szokatlan megoldásnak mellesleg az volt az egyik indo ka, hogy még a látszatát is kerülni kellett annak, hogy itt egy koalíciós kormány
