Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 18. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A pártatlan tájékoztatás bizottságáról és a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rádió és Magyar Távirati Iroda) vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslat megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
766 Jó lenne, ha több eredményességre törekvés lenne a vitánkban, ezért megpr óbálnám valahogy efelé irányítani a dolgokat. Két dologról szeretnék beszélni. Az egyik: többen cáfolták, hogy egyáltalán ilyen bizottságra szükség volna. Én ezt szeretném cáfolni. Másodsorban pedig valamiféle kompromisszum mentén megpróbálnám felvázolni, hogyan lehetne talán ezt a bizottságot úgy létrehozni, hogy az nagyjából, ha nem is tökéletesen, de mindenképpen elfogadható legyen, és utána majd, a működése során ez a kezdetben nyilván nem tökéletesen létrehozott, de létrehozott bizottság, ez az újtípus ú testület, ez csiszolódhatna, és kialakulhatna a pontosabb működési rendje. Egyrészt néhány korábbi visszaszólásra utalnék. Balázsi Tibor vázolta azt, hogy ez a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága, ez valamiféle kézi vezérlésnek lenne az eszköze, ami eléggé meglepő megközelítés. Itt Fodor Tamás nagyon találóan jegyezte meg, hogy ennek a fényében nem lehet érteni, mire való az a javaslat, ami a törvényjavaslat 2. §ából kivenné azt a fordulatot, hogy a közszolgálati médián belüli újságírói véleménynyilvánítás szabadságát érintő panaszokkal is foglalkozik ez a bizottság. Egy példa erre. Nem lenne itt szó kézi vezérlésről, de igenis szükség lenne egy olyan szervre, amely véleményt tudna nyilvánítani, ha szükséges. A mostani átmeneti helyzetben gyakran vetődnek p anaszok, akkor bizony gyakran és később, ha nem is az újságírók nevelése révén – mert ebbe a fordulatba valóban bele lehet kötni – , de ha később kialakul a pártatlan, a tárgyilagos tájékoztatásnak egy fejlettebb, rutinszerűen bejáratottabb kultúrája, akkor talán egy ilyen bizottságnak is kevesebb munkája lehet. A példa a következő: A tegnapi tvhíradóról van szó. A tavalyi költségvetés zárszámadásának elfogadásáról ugyanis az első kiadása a híradónak úgy tudósított, hogy az ellenzék kifogásai előadása után azt nem ellenezte a tisztelt Ház. Így fogadta el a tavalyi költségvetés zárszámadását. Orbán Viktor frakcióvezetőnk hallván ezt az adást, felhívta a híradót, és kérte, hogy a további kiadásokban igazíttassék helyre ez a súlyos tévedés, hiszen mi nemcsak ho gy ellene szavaztunk a dolognak, hanem még meg is mondtuk a plenáris ülésen felszólalva, hogy nem tudjuk elfogadni ezt a zárszámadást. A helyreigazítások egyik későbbi kiadásban sem történtek meg. Mi bosszankodhatunk magunkban, de nem tudunk sehova forduln i. Ha a bizottság a Kulin Ferenc által elfogadott, előadott javaslat szerint úgy jönne létre, hogy negyedévente hozhatna állásfoglalást, akkor esetleg valamikor októberben vagy novemberben kapnánk valami orvoslást erre a panaszunkra, úgyhogy ez nem igazán megnyugtató alternatíva lenne. Ennyit arról, hogy adódó panaszok esetén szükség lenne egy ilyen testületre. Csurka István azt a megállapítást tette, hogy valahogyan a pártatlanságot bele kellene szerkeszteni ezeknek az intézményeknek a rendjébe. Erről esze mbe jutott Kulin Ferenc tegnapi érvelése, miszerint – nem tudom egészen biztosan idézni, de a gondolat az volt, hogy – az elnök személye lenne valamilyen módon a garancia arra, hogy ezeken az intézményeken belül a dolgok megfelelően, pártatlanul és talán a z újságírói szabadságot is biztosító módon történjenek. Ezzel én nem tudok egyetérteni, már közhelyszámba megy elmondani újra meg újra, hogy egy jogállamban a garanciák nem személyi garanciák lehetnek; ha kellőképpen liberális hajlamú az elnök, akkor nem l esz probléma, ha nem, akkor megsértheti az újságírói szabadságot vagy akár a pártatlanságot. Itt még elmondta Kulin Ferenc azt is, hogy az új sajtótörvény, illetve sajtó- és médiaszabályozás garantálja majd az újságírói szabadságot. Ehhez is azt tenném hoz zá, hogy egy ilyen speciális területen ugyanúgy szükség lenne azonban a törvényi szabályozás feletti őrködésre, valamiféle testületi ombudsmann megalkotásával,ha úgy tetszik – , ezt így is lehet indokolni, amely ezeket a panaszokat vizsgálná. Hamisnak tarto m azt a beállítást – erre már utaltam – , hogy valamiféle kézi vezérlés szerve lenne ez a bizottság, hiszen éppen a sokoldalú összetétel lenne a garancia arra, hogy ez ne történjen meg. Ez a válaszom Giczy Györgynek a véleményére, illetve ellenérvem vélemén yével szemben, a hogyan, ki lehetne pártatlan kérdésre, nem a személyek lennének pártatlanok, hanem éppen a
