Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 18. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A pártatlan tájékoztatás bizottságáról és a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rádió és Magyar Távirati Iroda) vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslat megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - CSURKA ISTVÁN (MDF)
760 Valamely törvény megalkotására akkor van szükség, ha a társadalom a törvény nélkül nem képes rendben működni. A törvények et Mózes óta egyegy nép fennmaradása érdekében a jövő szavatolása céljából alkotják. Szabályozni a mindig kusza és zavaros jelent, hogy legyen tiszta, közös jövő. A demokrácia ugyanakkor a törvények uralma is. A magára talált közösség önként és szabad elh atározásából a maga alkotta törvények uralma alá helyezi magát. Ehhez azonban az is kell, hogy a törvényei igazak és ennél fogva tiszteletet kiváltók legyenek. Elmondhatjuke mindezt a benyújtott törvényjavaslatokról? Azok az intézmények, amelyeknek pártat lanságára felügyelni e törvény a jövőbeni bizottságot rendeli, romokban vannak. Azt még senki nem tudja, hogy a működésükhöz szükséges elherdált, szétszórt, elbundázott milliókat vagy milliárdokat honnan lehet előteremteni, hogyan lehet működésben tartani őket, de mi, a pártok már bőszen a pártatlanságukra akarunk felügyelni, és hatalmas pofonokat osztunk ki egymásnak azért, hogy a mi saját pártunk pártos pártatlanságát érvényesíteni tudjuk. Ez szánalmas és nevetséges eljárás. Semmi köze a törvényalkotáshoz . Azt is mondják – és ez igaz is – , hogy ezek az intézmények a pártállam intézményei voltak, azaz most a régi rendszer maradványai. Bizonyára többen észrevették történelmi érdeklődésű képviselőtársaim közül, hogy hányszor volt már ún. régi rendszer nemzetü nk életében éppen ebben a XX. században. Ez a régi rendszerek százada a magyar történelemben. Folyton elérkezünk egy pontra, amikor azt kiabáljuk a hátunk mögé, hogy ott van a múlt rendszer. És közben nincs előttünk semmi új. Sok minden rosszat ott folytat unk, ahol abbahagytuk. Hol van az új? Az új csak munkából jöhet létre. Nem sokkal inkább arra kellene bizottságot felállítani, hogy segítse működésbe hozni ezeket az intézményeket? Támogassa a kinevezendő új vezetőket, és közben mellesleg alkossa meg ezen intézmények pártatlanságát is. Ha a pártatlanság nincs beleszerkesztve ezen tájékoztatási intézmények szervezetébe, akkor teljesen hiábavaló a bizottság tevékenysége, hiszen a megtörtént, elhangzott kár eseménye, a pártatlanság nem orvosolható. Mivel mire a bizottság elé kerül már elhangzott és mérgezett, tehát egy utólagos bizottsági feddés, ítélet csak azt magyarázza meg a megbetegítettnek, hogy mitől betegítette meg a gyomrát. A rajtakapott szerkesztő pedig megpróbálja kiegyenlíteni a számlát, és miközbe n igyekszik megfelelni a bizottság tanári tekintetének, elszürkül, megkeseredik, elromlik, vagy a bizottság eminense lesz, akit bizony a közönség megutál. Kell, hogy most a bizottság szája íze szerint szerkesszenek műsorokat az eddig a Lakatos Ernő magas t etszését szolgáló szerkesztők? A régi rendszer, amit annyit szidunk, álintézményekkel, látszatszabadsággal fedte el, hogy mindent egy központban intéznek, és most ha ez a bizottság felállna az előterjesztő javaslata szerint, akkor nem egy ilyen látszatszab adságszerű intézmény jönne létre, amelyben ugyanazon emberek ellenőrizik magukat, a saját pártatlanságukat, akik ezeket az intézményeket lakják, akik a szakember voltuk önkényes kinyilvánításával a feltörekvő új erőket távol tartják. A rendszerváltozás Or szággyűlése hozzon létre egy olyan intézményt, amely egy belterjes szakmai kör számára állítja a tbcs marhák hamis marhaleveleit? Vállvetve szidjuk a régi rendszert – joggal természetesen – , mert hisz bűneik kifogyhatatlanok és pusztításaik mérhetetlenek, de ebben aztán ki is merül új társadalomalkotási igyekezetünk, és észre sem vesszük, mennyit rombolunk mi magunk most a tehetetlenségünkkel, a rosszul felfogott érdekérvényesítéseinkkel. Mikor kerül sor, milyen körülmények között a bizottság felállítására ? Amikor úgy látszik, hogy az Országgyűlés nem tud kijutni az obstrukció sűrű bozótjából, és nem képes megalkotni az önkormányzati törvényt, nem képes megteremteni a régi rendszer helyett a valóban új rendszert. Hírlik, hogy bizonyos parlamenti körök e tör vény, e jelentéktelen törvény – általuk kívánt formájában – elfogadásához kötik hozzájárulásukat az önkormányzati törvényhez. Szomorú volna, ha ez igaznak bizonyulna. Ennek a törvénynek az elfogadására akkor kerül sor, amikor a Tisztelt Háznak nincs új, tö bbpárti testére szabott Házszabálya. Amikor a szóban forgó intézményekben az Országyűlés rossz példájához hasonlóan többpárti vagy legalábbis kétpárti szervezkedések folynak, ún. kamarák alakulnak, hogy némelyek ezzel szerezzék meg a delegálás jogát ebbe a bizottságba. Szakemberek azzal vannak elfoglalva, hogy ebbe a felesleges bizottságba embereket küldhessenek, természetesen az ellentábor
