Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 17. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A Magyar Köztársaság 1989. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - MATYI LÁSZLÓ, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:
670 ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Hagelmayer Istvánnak, az Állami Számvevőszék elnökének az előterjesztését. Szólásra következik Matyi László képviselőtársunk, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizo ttság előadója. Dr. Matyi László, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója MATYI LÁSZLÓ, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden költségvetési zárszámadás megvitatásánál az elsőrendű kérdés azt eldönteni, hogy egy költségvetés mennyiben tükrözte az adott év, az adott időszak gazdasági folyamatait. A jelen költségvetésről megállapítható, hogy ezeket a folyamatokat megfelelően tükrözi. Megfelelően tükrözi a tekintetben, hogy a bruttó nemzeti termelés nem nőtt, tovább folytatódott az a már több éve tartó tendencia, hogy a jövedelem bővülése kizárólag árokokra, azaz az inflációra vezethető vissza, a gazdaság szerkezetének az átalakulása változatlanul vontatott, változatlanul nem megfelelő ütemben halad. A tartósan veszteséges gazdálkodó szervezetek felszámolásában 1989ben szintén nem sikerült jelentős mértékben előrehaladni. Miközben az országban megtermelt összes jövedelem nem növekedett, az inflációból származó többletjövedelem elosztásából a költségvetés rendre vesztesen került ki, azaz az inflációból keletkező többletjövedelem inkább a gazdálkodó szervezeteknél, a társadalomnál maradt, semmint azt a költségvetés központosítani tudta volna. Változatlanul tart az a folyamat, hog y a költségvetés, a kormányzat bármely megszorító intézkedését a gazdálkodó szervezetek – monopolhelyzetüket kihasználva – tovább tudják görgetni, és végső fokon a lakosságra terhelik ennek a következményeit. Már a Számvevőszék elnöke is említette és a biz ottság is megtárgyalta a költségvetés bevételi oldalát, ezen belül is elsősorban a nyereségadót. Megállapítható, hogy az e címen központosított jövedelem 1989ben csökkent az 1988. évihez képest, viszont az is tény, hogy ez a csökkenés nem az általános adó kulcsok csökkenésére vezethető vissza, hanem a már a Számvevőszék jelentésében is szereplő hatalmas adókedvezményekre, amelyek közel húszféle címen juttatnak előnybe bizonyos gazdálkodó szervezeteket. A bizottság álláspontja szerint ezen változtatni kell, tekintettel arra, hogy ez sérti a gazdálkodók egyenlőségét. A tervezetthez képest jelentősen megnőtt a költségvetés személyi jövedelemadóból származó bevétele. Ez két okra vezethető vissza. 1989 volt az első olyan év, amikor az állampolgárok teljes évben f izettek már személyi jövedelemadót. A teljes évi személyi jövedelemadó jelent meg a költségvetésben. A növekedés másik jelentős oka az inflációra vezethető vissza. Az állampolgárok nagyobb jövedelemhez jutottak ennek következtében, így érthető, hogy a nagy obb jövedelemadóalapból nagyobb jövedelemelvonás következett be. A kiadási oldalt vizsgálva a bizottság megállapította, hogy komoly problémát okozott az egyensúlyi követelmények szempontjából az az 1989ben tapasztalható folyamat, hogy a rubelrelációjú export jelentős mértékben megnőtt. Ezeknek jelentős köre központilag támogatott termék; maga a rubelexport központilag támogatva volt; s mivel e vonatkozásban az elmúlt kormányzat nem tudott elég erélyesen fellépni, ez jel entős többletkiadásokat okozott a költségvetésnek. Megállapítható, hogy miközben az infláció egy bizonyos mértékig növelte a bevételi oldalt, ugyanakkor a kiadási oldal merevségéből következően a kiadási oldalon ez a növekmény lényegesen meghaladta a bevét eli oldalon tapasztalható növekményt. A jelentésből egyértelműen megállapítható – s ebben is tükrözi a gazdasági reálfolyamatokat – , hogy a költségvetési támogatások összege nem csökkent. Meg kell állapítani, hogy a legnagyobb támogatást a lakásrendszer tá mogatása jelenti, de a termelés támogatásában sem sikerült olyan mértékben előrelépni, mint az a költségvetés tervezésekor a Kormány szándékai szerint megfelelt volna.
