Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 16. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
640 Köszönöm Papp Sándor képviselőtársam felszólalását. Következő felszólalónk dr. Hatvani Zoltán képviselőtársunk, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót. Felszólaló: Dr. Hatvani Zoltán (SZDSZ) HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlé s! Azt hiszem, amikor törvénytervezet készül, és akkor is, amikor az törvénnyé válik, helyesen járunk el, ha időről időre visszatérünk a törvény céljára és arra, hogy törvénnyé válva az hogy valósul meg a mindennapi gyakorlatban. Az önkormányzati törvényte rvezetből alapvető fontosságú törvényünk lesz. Ezért különös gonddal és gondossággal, körültekintéssel kell eljárniuk mindazoknak, akik készítik, akik törvénnyé válását ajánlják, s azoknak is, akik azt részben vagy egészében vitatják. Nem kell hangsúlyozno m a feladat jelentőségét, de szeretném hangsúlyozni annak a jelentőségét, hogy mennyire fontos az együttműködés. Amióta ez a Parlament működik, talán még egyszer sem volt ilyen fontos, hogy a presztizsérdekeket és egyéb érdekeket háttérbe szorítva a felada tra koncentráljunk. Munkánkkal remélhetőleg több nemzedék számára rakjuk le a demokrácia alapjait. Ezek a nemzedékek ezt az alapot nem aszerint fogják minősíteni, hogy melyik pártok építették, hanem aszerint, hogy arra milyen épület emelhető. Tisztelt Orsz ággyűlés! Felszólalásomban az önkormányzatok gazdálkodásával, azon belül is részletesebben az önkormányzati juttatások elosztási szabályaival szeretnék foglalkozni, mégpedig a bevezető mondatomban említett módon. A tervezet ide vonatkozó céljának megfogalm azásához a Kormány programjából szeretnék idézni, a gyakorlati megvalósítás minősítésére pedig a választói körzetem gyakorlati példáját szeretném felhasználni. A Kormány programja szerint a demokrácia korszerű megméretése a kisebbségek, a kis közösségek sz abadságával történik. Azt hiszem, nem mond ellent a Kormány szellemének, ha a gazdasági vonatkozásban is így fogalmazok. A gazdasági felemelkedés, a gazdasági rendszerváltás, a gazdasági fordulat megméretése, korszerű megméretése a kisebbségek, a kis közös ségek, a gazdaságilag elmaradott területek gazdasági felemelkedésével történik. A terület, amelynek gyakorlatában szeretném a megvalósítást minősíteni, gazdaságilag elmaradott, hátrányos helyzetű térség, Borsod megyében található, Edelény kisváros, és mint egy ötvenhat település. Nem akarom itt és most elemezni, hogy a szocialista rendszer hibás politikája, a tervgazdálkodás, a tanácstörvény és más tényezők hatására hogyan és miért vált ez a térség is áldozattá. Csupán arra szeretném a tisztelt Képviselőtárs aim figyelmét felhívni, hogy vannak ma falvak az országban, ahol a legfiatalabb ember is elmúlt hatvan éves; ahol a legnagyobb négylábú állat a kutya; ahol kisgyermekek utaznak nap mint nap iskolába azért, mert néhány millió forint miatt nem tudnak befejez ni egy kis iskolát; ahol az iskolai tornaterem álom; és ötezer fős nagyközség, ahol nincs filmszínház. Nem szánalmat akarok körzetem számára, eleve készülve könyöradományok vagy támogatások kijárására. Azt szeretném, ha olyan törvény készülne – és a korább i felszólalásokból megítélve azt hiszem, ebben mind a két oldalon többen így gondolkozunk – , amelyik igazságos elosztást, egyenlő költségvetési bánásmódot biztosít területtől függetlenül a településeknek és állampolgároknak, attól függetlenül, hogy azok fa luban, városban vagy akár a fővárosban élneke. A költségvetési igazságtétel és az igazságos elosztás nem szociális, nem csak szociális és nem csak politikai kérdés, hanem nagyon fontos gazdasági kérdés is. Országunk újjáépítése során azt hiszem, nem nélkü lözhetünk egyetlen területet sem és egyetlen állampolgárt sem, éljen az az ország bármelyik területén. Tisztelt Képviselőtársim! Ahogy szerettem volna gyakorlati képet felvázolni, bemutatni egy elmaradott térséget: ebben nem voltam egyedül, ezt legalább íg y – vagy szerintem meggyőzőbben – többen már megtették előttem; nem olyan régen Remport Katalin is. Ami azonban különbözik, az az, hogy ő feltételezte, és óvott a veszélyektől – érződött az ő hangjából is, s egyegy másként sikerült
