Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 16. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DERDÁK TIBOR (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
635 szolgáló egy egész külön fejezet, minden emberi számítás szerint holnap terjesztjük elő. Idő hiányában, miután a nemzetiségeket és a kisebbségeket meg kellett kérdezni, csak most t udjuk beterjeszteni. Tehát lesznek olyan törvényi biztosítékok, hogy a kisebbségek, a nemzetiségek Magyarországon sem az önkormányzati törvény, sem pedig a választások alapján semmiféle sérelmet nem szenvednek, sőt olyan új jogosítványok kerülnek az önkorm ányzati törvénybe, amelyek már az irányba hatnak, amit a készülendő törvény, tehát a lde ege ferenda szabályozás majd rendezni kíván. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Derdák Tibor kért kétperces lehetőséget. Tessék! Felszólaló: Derdák Tibor (SZDSZ) DERDÁK TIBOR (SZDSZ) Elnézést kérek, én egy ilyen kisebbségi szervezetnek a vezetője vagyok és az elképzeléseinket itt hetek óta körözzük a tisztelt Házban, úgyhogy borzasztó jól esett volna, ha – igaz, hogy csak egy SZDSZes képviselő vagyok, de azért - megkerestek volna ezzel a tervezettel, hiszen magam már a múlt héten benyújtottam az alkotmánymódosításomat. Nagyon szívesen beszélnék erről Önökkel, mint nemzetiségi szervezet vezetője is. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Má tyás) : Köszönöm. Szólásra következik dr. Csehák Judit képviselő. Felszólaló: Dr. Csehák Judit (MSZP) CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni, hogy megkövetem két nagytekintélyű bizottságunk elnökét, akiket akaratom és szándékom ellenére az elmúlt plenáris vitában ezek szerint megbántottam. Személy szerint ugyan ezeket már elmondottam nekik, de úgy vélem, hogy a párbajkódex szabályai azt követelik, hogy ez nyilvánosan is elhangoz zék. Számomra más tekintetben is tanulságos volt a minapi vita, hiszen éppen ezen okulva most nem kívánom magamat túlkoros naivaként a súlyos szavakkal vitatkozók közé vetni, hiszen könnyen megkaphatom a magamét, miközben az azért sejthető, hogy lesz majd valamilyen megállapodás; ügyrendi vagy tartalmi, de mindenképpen olyan, amit nem mi, a teremnek ezen a táján ülő képviselők fogunk sem befolyásolni, sem eldönteni, hacsak el nem fogadja a tisztelt Ház Horn Gyula iménti javaslatát. Szkeptikusan és rezignált an csendesen tűnődhetnék, de nem tudom magamban takarékra állítani a személyemben érintett állampolgárt és a szociális kérdések iránt érdeklődő szakembert. Valóban nem túlzás ugyanis, hogy egész jövőnket meghatározhatja, milyen önkormányzatok jönnek vagy j öhetnek létre. De nem a hatalom és nem a hivatal pozíciói és struktúrái érdekelnek elsődlegesen. Ezekért küzdenek itt mások. És vállalva a kockázatot, hadd értsek egyet Bibó Istvánnal, aki azt mondja, hogy az igazi probléma minden közigazgatás megítélésébe n a hatalom, a hivatal és az élet egymáshoz való viszonya. Elég fontos ez az útmutatás, különösen ha figyelemmel vagyunk arra is, amit a megvalósítás módszeréről elmond. Súlyos tévedés, ha a közigazgatás modern eredményességét a személyes vállalkozás, a sz abályokhoz nem kötött lendület és az ötlet jegyében értelmezzük, mintha minden egyes közigazgatási feladat egy huszárosan megoldandó járőrfeladat lenne. Az eredményesség, amelyre a modern posztindusztriális államnak szüksége van, elsősorban nem huszáros le ndületet, hanem nagyon sok megbízhatóságot, átgondoltságot, szolgálatszerűséget, összefüggést, egyenletességet és folyamatos készenlétet kíván és az ötletességnek csak nagyon határozott közösségi közreműködés mellett veheti hasznát.
