Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 16. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DERDÁK TIBOR (SZDSZ)
632 Nem kétperces, csupán 10 másodperces a hozzászólásom. Az előttem szóló tisztelt képviselőtársunk az idő sebb jogán figyelmeztette Áder Jánost arra, ha "feláll, akkor mindig működőképes". A Kormánynak ezt eddig sajnos nem sikerült bebizonyítania. (Taps az SZDSZ soraiból. A jobb oldalon méltatlankodás.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Térjünk vis sza a munkához. Átadom a szót Derdák Tibor képviselőnek. Felszólaló: Derdák Tibor (SZDSZ) DERDÁK TIBOR (SZDSZ) Akkor én fölállok, és remélem, hogy működőképes leszek. (Derültség a terem bal oldalán.) Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mifelénk Baranya megyéb en sokféle nemzeti kisebbség él együtt. Ez az együttélés általában békésnek mondható. Bár bizonyos érdekkülönbségek azért kitapinthatók az egyes falvakban. Mármost, létre fogjuk hozni az önkormányzati törvényt, abban reménykedünk, hogy a nép a falvakban ha talomra fog jutni mintegy. Személyesen pedig abban reménykedem, hogy ez a hatalomrajutás a nemzetiségeink számára is kézzelfogható, húsvér, érzéki demokrácia lesz és nem valami plátói demokrácia. Ugyanis Platón nem volt jó véleménnyel a demokráciáról. Ő ú gy gondolta, hogy a demokrácia nem más, mint a többség tülekedése a hatalom körül, és a mindenkori kisebbség ezen nagyon csúnyán rajtaveszthet. Azt hiszem, hogy nekünk sokkal jobb véleményünk van a demokráciáról, és komoly nemzeti érdekeink fűződnek ahhoz, hogy a kisebbségeket egészen más helyzetbe hozzuk, legalább itt Magyarországon. Úgy gondolom – és azt hiszem, nem állok egyedül ebben a Házban ezzel a gondolattal – , hogy a kisebbségeknek erős jogosítványokra és szilárd biztosítékokra van szükségük ahhoz, hogy az ő hangjuk is hallatszódjon, s ahhoz, hogy a többség partnerként kezelje ezeket a kisebbségeket. Nemrégiben volt szerencsém részt venni Koppenhágában egy emberjogi értekezleten, egy nemzetközi konferencián. Ott a román küldöttől azt kellett meghall gatnunk, hogy a nemzeti kisebbségeiknek nincsenek kollektív jogaik. A román nagykövet azzal a kifejezéssel élt, hogy a kollektív jogok koncepciója ködös elképzelés és jogi nonszensz. Különösen óvta a román nagykövet a kisebbségeket mindenféle kulturális au tonómiára való törekvéstől, attól, hogy saját intézményeket hozzanak létre, egyáltalán attól, hogy saját magukra találjanak. Román kollégáink a demokratikus megoldás kulcsát – hiszen ők is azért erről beszéltek – , egészen máshol keresték. Ott tudniillik, h ogy az országban egységes döntéshozó testületek működjenek. És ezekben a testületekben biztosítani, garantálni kell a kisebbségek megjelenését, képviseletét. Csapodi Miklós kollegám bizonyára emlékszik rá, hogy mennyit kellett volna pironkodnunk, amikor ro mán kollégáink elbüszkélkedtek azzal, hogy például az erdélyi örmény közösség, amely egy néhány tízezres közösség, hallathatja szavát a nagy nemzetgyűlésben, és ez milyen nagyszerű dolog. Magam is erdélyi örmény családból származom, gondolhatják, hogy felv illanyozva jöttem haza Koppenhágából. Hiszen ez egészen új filozófia, amit román kollégáinktól megtanulhattunk a kisebbségek jogi megvédelmezése tárgyában. Ugyebár ez azt jelenti, hogy ne adjunk a kisebbségeknek semmiféle kulturális autonómiát, semmiféle i ntézményeket, semmiféle kollektív jogokat. Ámde biztosítsuk megjelenésüket a testületekben. Mármost, kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, mi történik akkor, ha ez az én távoli örmény rokonom feláll a bukaresti parlamentben, és azt mondja, hogy hozzunk lét re állampénzen egy örmény középiskolát, hiszen vagyunk néhány tízezren és milyen jó lenne. Azt hiszem, Önök
