Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 18. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - RAJ TAMÁS (SZDSZ)
63 lépett fel e mellett az indítvány mellett, de az én szememben attól még ez az indítvány - hogy az a most már közös FIDESZMSZP indítvánnyá változott - jogilag nem feltétlenül erősödött. Ennyit a Szájerféle indítványról. Ami pedig Orbán Viktor képviselőtársunknak azzal kapcsolatos előadását illeti, hogy tőlem nem hallott jogi indokokat az én álláspontom kifejtésével kapcsolatban, hát lehet - elnézést kérek , hogy azon a fronton hallászavarok vannak (mozgás) , de én emlékeztetek mindenkit arra, hogy én éppen a konstruktív bizalmatlansági indítvány vonatkozásában arra hivatkoztam, hogy ez azért jobb, mint a szimpla bizalmatlansági indítvány, mert nem elég megbuktatni valakit, hanem csak akkor jöhet ez szóba, ha van valaki - adott esetben egy mini szterelnök , aki jobb miniszterelnök, mint a megbuktatandó, tehát van értelme ennek az egész procedúrának, és nem l'art pour l'art megy az egész. Az mármost elvitathatatlan, hogy Orbán Viktor úr felsorakoztatott bizonyos érveket. Azokat viszont, legyen sz abad megmondanom, én nem tekintem jogi érveknek, mert jogi érv csak az volt, amire én hivatkoztam ebben a körben ugyebár (derültség a bal oldalon) , de kétségkívül bizonyos érvei tekinthetők mondjuk jóindulattal politikai érveknek, de azt már nem tudom, ho gy Orbán Viktor úrnak a fő érvét, amiben amiatt szomorkodott, hogy rendkívül nehézzé válik a konspiráció, hogy azt milyen érvnek tekintsem. Joginak nem tekinthetem, politikailag megint csak nem tekinthetem, hogy minek minősül, annak megítélését a tisztelt Házra bízom. Köszönöm. (Taps a középen.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm Torgyán József felszólalását. Felszólalásra jelentkezett Raj Tamás képviselőtársunk az SZDSZ részéről. Felszólaló: Raj Tamás (SZDSZ) RAJ TAMÁS (SZDSZ) Engedtessé k meg, ezt a gombot (mutatja) 11 órakor nyomtam meg. Úgy látszik, az Országgyűlés szekere egy kicsit másfelé ment, nem mondom, hogy kátyúba ragadt, de mindenesetre más vágányokra fordult. Fodor Gábor doktornak, az emberi jogi bizottság elnökének szavait sz erettem volna nyomatékosan megerősíteni, aki a parlamenti biztos kérdéséről számolt be, és arról a vitáról, amely az emberi jogi bizottságban zajlott le, illetve annak eredményéről. A bizottságban jómagam is sok vitában vettem részt. Úgy éreztem, hogy Baka Andrásnak a módosító javaslatát, amelyet egyébként, úgy tudom, visszavont, nem lehetett elfogadni; nem azért., mert néhány külföldi, 40 éve innen elszármazott ember ezt nehezményezi, hanem egyszerűen azért, mert a zsidóságnak a problémája nem teljesen azo nosítható a különböző nemzetiségek és etnikai kisebbségek kérdéskörével. Egyszerűen azért nem, mert más a történelme. A holocaustnak a következményeit soha nem beszélték meg ebben az országban, nem volt kitárgyalva és nem volt begyógyítva. Ehhez még hozzáj árult természetesen az elmúlt 40 esztendő ugyancsak szomorú hallgatása. Ez a kérdés tehát együtt jár különböző félelmekkel, érthető, indokolt és jogos félelmekkel is. Ezért olyan megoldást kell találnunk, amely mindenkit megnyugtat. A parlamenti biztosnak természetesen nem az a szerepe, amit sokan félreértenek, hogy valamiféle, bármilyen jogot is sértsen, ellenkezőleg, arra való, hogy jogokat védjen. De meg kell értenünk ezeket a félelmeket, és ezért született az a módosító változat, amelyet Fodor Gábor dr. adott elő, hogy a zsidóság esetében megkülönböztetés szülessék és úgy említse ezt a témát, mint a magukat zsidó kisebbségnek vallók parlamenti biztosát. Tudniillik azt a leginkább félő zsidó és nem zsidó honpolgáraiknak is el kell fogadniuk, hogy az itt é lő maradék zsidóságból, abból a 80 vagy 100 ezerből vannak néhány ezren, de ha néhány százan is csupán, akik így akarják megélni
