Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 16. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
614 kérdéseit sem. A vezetők, azok különleges vezetői feladatot látnak el, ezek a feladatok tartalmukban, végrehajtási feltételeikben jelentősen eltérnek a nem vezetői feladatoktól. A vezetői tevékenységre, mivel rendkívüli hordere jű tevékenységről van szó, ezért szükséges lenne külön vezetői felelősség kidolgozása. Az önkormányzatok és vezetőik gazdálkodásuk során óhatatlanul kockázatot vállalnak. Hiszen ez minden vezetői tevékenységgel szükségszerűen együtt jár. Kérdésem: mennyibe n várható el részükről a kockázatvállalás, ha nem tudható, hogy a balul sikerült kockázatvállalás esetén mikor és miben lesz megállapítható a felelősségük. A felelősségnek ez esetbeni szabályozatlansága kalkulálhatatlanná teszi a vezetői döntések meghozata la során önmagát a felelősséget. Ez arra ösztönöz, hogy a vezetők és vezető testületek, ha nem akarnak a felelősség szenvedő alanyaivá válni, lehetőleg kerüljék el a kockázattal terhes döntések meghozatalát. Ebben az esetben viszont az a probléma, hogy koc kázat nélkül vezetési színvonalról nem lehet szó. E vezetési felelősség szabályzatlansága jól ismert a régi pártállam idejéből is, amikor e szabályozatlanság következtében éppen azt vontak felelősségre, akit akartak, vagy aki esetleg nem épített ki megfele lő kapcsolatot a feletteseivel. Egy demokratikus jogállamban ez a jogi szabályozás nem ijesztgetésre, hanem a biztonságos döntések meghozatalára szolgál. A harmadik alapkérdés az, hogy a törvényjavaslat szellemében az önkormányzatok gazdálkodási tevékenysé get folytatnak, amely azonban az ország tulajdoni rendszerének tisztázása nélkül elképzelhetetlen. A tulajdon reprivatizációjának, tartalmának és rendszerének, a rendszerváltás céljainak megfelelő törvénybe foglalása nélkül mindenki, aki így megszavazza ez t a törvényjavaslatot, csak üres, bianko törvényt alkot a későbbi jogalkotás számára. Negyedszer: minden törvényalkotással szemben alapvető követelmény, hogy annak a rendszere áttekinthető legyen. Csak elrettentő példaként hadd említsem tisztelt képviselőt ársaimnak a Munka Törvénykönyvét, amelyben oly mérhetetlen mennyiségű végrehajtási jogszabály, és azok módosításainak a tömkelege található, hogy ma Magyarországon nincs az a nem jogász állampolgár, aki abban biztonsággal el tud igazodni. Gyakran jogászok is hosszasan keresnek egyegy jogszabályt. Félő, hogy a jelen törvényjavaslatnak is hasonló lesz a sorsa, hiszen a javaslat 29. oldalán szereplő megjegyzés elismeri a jogalkotásnak azt a végeláthatatlan sorát, amelynek kidolgozására az önkormányzati törvén y elfogadását követően annak gyakorlati használhatóságához szükség lesz. Kérdezem én – tisztelt Ház – hogyan kerül mindez szeptember 30ig megalkotásra? Külön szeretnék foglalkozni az önkormányzatok gazdálkodásának szabályozásával, melyben számtalan részle tkérdés is felmerül, természetesen ezek a részletes vitára tartoznak. Egy kérdést szabadjon azért feltennem: az önkormányzati törvénytervezet készítőinek elképzelései szerint hogyan kívánják rendezni az önkormányzatok közigazgatási területén lévő állami tu lajdonú, de különböző szervezetek kezelésében lévő ingatlanok, erdők, vizek kérdését. Ennek a problémának a rendezése nemcsak gazdasági, hanem jogi kérdés is, mert az elmúlt évtizedekben a települések lakossága különböző érdekösszefonódások következtében i gen sok jogsérelmet volt kénytelen elviselni ezen a téren. Hadd említsem meg csak egyszerű példaként Gödöllő és környéke nagyszámú tavait, amelyek 40 évvel ezelőtt még nagyobbrészt a település lakosságának pihenését, felüdülését szolgálták, de amelyek azót a különböző személyi kapcsolatok, politikai okok következtében kivétel nélkül különféle gazdaságok, horgászegyesületek, újságíró szövetség és egyéb szervezetek kizárólagos kezelésébe és használatába kerültek. A bekerített állami tulajdonú tavaknál, erdőkné l nemcsak a tulajdonos váltására van szükség, hanem a köz valódi tulajdonosi jogának visszaállítására az önkormányzat keretén belül, de most már drótkerítések nélkül. Kérdések merülnek fel a gazdálkodásban az állami és helyi feladatok arányában és finanszí rozásában. Túl nagyvonalúan kezeli a törvény az olyan kérdéseket, mint például azt, hogy az állam kinek, milyen feltételek mellett, és milyen mértékű támogatást hajlandó nyújtani. Nem világos,
