Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 16. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
609 kialakult és ránk hagyományozódott – magatartásszervezet, közszolgálati rendszer – , az azonnal továbbfolytatható legyen. Figyel erre. Másrészt pedig figyel arra nagyon erősen a kormányelőterjesztés – és ezt megint előnyének is mondom, miközben a hátránya is fakad belőle – , hogy mivel a következő időszak pénzügyileg is zűrös lesz, vagyonjogilag is zűrös lesz – nem lehet tudni, hogy kinek miért – , ezért a Kormánynak szélesebb körben legyen balanszírozási lehetősége, ne legyen kemény játékszabályokkal és különleges játékszabályokkal megkötve a keze. Hisz nem lehet tudni, hogy a rendszer miért kerül válságba. Ezek a pozitív elvek, az azonnali folytathatósága az intézményrendszernek és a Kormány rugalmas beavatkozási leh etőségének a kérdése – megfordíthatóan – azt jelenti, hogy szentesíti ezt a történelmileg vegyes intézmény- és közszolgáltatási rendszert, amely eddig kialakult, meg is "ragasztja" ezt, s megfordíthatóan az is mondható, hogy különösen a gazdasági, de egyéb közszolgálati területeken is az önkormányzatokat végül is a Kormány kegyétől vagy elnyomásától teszi függővé, s ki is építi – a belügyminiszter, főispán, jegyző stb. – a maga technikai apparátusát. Ha úgy tetszik, lehet paranoid módon nemcsak a mi módosító javaslatainkat látni ellenségesen, lehet paranoid módon a Kormány beterjesztett javaslatát éppolyan ellenségesnek látni. Mindkettő paranoiássá lesz. Teljesen komolytalan dolog ezeket a kérdéseket úgy nézni, hogy ne tegyük pártharcok kérdésévé az önkormány zati kérdést. Nyilvánvalóan ezt a kérdést pártharcok kérdésévé kell tenni, azért vagyunk megválasztva. A Parlament dolga az ország berendezkedésének eldöntése, erre a pártok kaptak megbízást. Egyébként ugyanazt mondjuk, mint a régi demokratikus centralistá k: aki akadályozza a gyors megoldást, az a nép ellensége. Nem a nép ellensége, hanem a kormánypárt ellenfele. (Ellenzéki taps.) Félreértés ne essék, nem igaz, hogy nem a kompromisszumot keressük. Azokon a tárgyalásokon, amelyeken a kompromisszumokat kerest ük két javaslatfüzérünkben, azokon a tárgyalásokon, amikor még nem lehetett tudni, ki lesz a kormányon, és milyen kormánnyal szemben kell az ellenzéknek harcolnia, akkor még nagyon gyakran az MDFes ellenzéknek is védenie kellett magát, azokat a kompromiss zumokat máig hajlandók vagyunk elfogadni, amelyek ott kialakultak. Ahhoz azonban, hogy ezeket a kompromisszumokat meg lehessen kötni, világosan meg kellett fogalmazni az induló álláspontokat. Induló álláspontként az egyik felét megfogalmazta a kormányelőt erjesztésként az egyik oldal, az ellenzéki megközelítésnek a másik felét az ellenfél nevében megfogalmaztuk mi. Nagyon jól tudjuk, hogy az országnak élnie kell, nagyon jól tudjuk, hogy elvekből nem tudnak hétköznapok kijönni. Azt azonban nagyon fontosnak t artjuk, hogy úgy fogalmazzuk meg a kompromisszumokat, hogy elismervén annak technikai szükségességét – a közszolgálati, iletve hivatali rendszernek működnie kell a jövő hónapban is – , ne legyen a szabályrendszernek ez a megrögzítése. Igenis a megyei funkci ók kiváltásának könynyebb technikái legyenek, igenis az állami és önkormányzati feladatok szétválasztásának szigorúbb rendje jöjjön létre, igenis az önkormányzatok végső felügyelete ne a Kormány, hanem a bíróság, illetve a Parlament kezében legyen, mert eg yébként történelmi érvekkel ugyan alátámasztható, de minden demokrata gondolkodó és önkormányzati jogász által szidott valamelyik, történelemben létezett, NyugatEurópában feltalálható rendszerhez jutunk. Sajnos, itt nem segít rajtunk sem a történelembe, s em a világba való kitekintés, hiszen az önkormányzati rendszerekhez fűződő ideológiák többékevésbé sodródás, mindenféle politikai felhalmozódás termékei. Már annak idején, amikor az akkori kormánynyal nagyon kemény háborúban álltunk a településfejlesztési koncepció, a tanácsi, az intézményi összevonások miatt, már akkor ebben a vitában előszeretettel hangzott el a francia, belga önkormányzati rendszerre és regionalizmusra való
