Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 11. szerda a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - Az 1990. évi pénzügyi egyensúly javítására szolgáló javaslatok általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FRAJNA IMRE (FIDESZ)
550 Megvan a lehetősége szerintem annak, hogy a Kormány még egyszer ezt a tételt átviz sgálja, és ahol lehet – értelmesen lehet, és a külföldi partnerekkel egyeztetve – , ott helyettesítse be. A javaslataimat én azt hiszem, hogy mód van megvizsgálni. Ajánlom, hogy mielőtt a Kormány átdolgozza ezt az előttünk szereplő előterjesztést, tekintse át, és vizsgálja meg, hogy mit helyettesít ki a mai költségvetési feszültségekből. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Frajna Imre képviselő, FIDESZ. Átadom a szót. Felszólaló: Frajna Imre (FIDESZ) FR AJNA IMRE (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok igen konstruktív lenni. Aligha hiszem, hogy lenne közöttünk olyan, aki nem tartaná létszükségletnek a költségvetés hajóján keletkezett lékek mielőbbi betömését. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez nem megy áldozatok nélkül. A terheket valakinek viselnie kell. Hogy kinek, arról azonban mind a kormánypártok választási programjai, mind a kormányprogram irányelvei igen jó érzékkel hallgattak. Ez a Kormány úgy látszik, azt a történelmi hagyományt folytatja, hogy a terhek túlnyomó részét a társadalom legelesettebb rétegeire hárítja. Sajnos, a védelmükben felszólalót az a veszély fenyegeti, hogy a szociális demagógia ingoványos területére téved. Meg kell mondanom, a pénzügyminiszteri előterjesztés nem könnyítet te meg a dolgomat, hiszen nemes egyszerűséggel mellőzte a költségvetés állapotának ismertetését, így a javaslataimat – sajnos – nem tudom kellő igényességgel részletezni. Tehát milyen egyéb lehetőségek állnának a Kormány rendelkezésére, ha nem a legelesett ebb rétegekre akarná a terheket hárítani? Első pontként a lakásalap problémájára hívnám fel a figyelmet, immáron másodszor – mert megtettem ezt már a kormányprogram vitája során is, szemmel láthatóan eredménytelenül. Miért ilyen nagy probléma ez az alap? E gyrészt azért mert szociálisan igazságtalan. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint négyszer akkora kedvezményeket nyújt a legmagasabb jövedelmi hányadba tartozóknak, mint a legalacsonyabb szinthez tartozók körében. Másrészt, még ha hihetnénk is a Kormány szavának, hogy egy év alatt megállítja az inflációt, akkor is 5060 milliárd forint nagyságrendű kiadást jelent a költségvetésnek. Ámde ha a Kormány antiinflációs programcsomagja az itt beterjesztetthez hasonló elemeket tartalmaz a továbbiakban is, ez a kiadás ennél jóval nagyobb lehet. Milyen lehetőségeket látnánk ennek a megoldására? Az első kézenfekvő lehetőség, a kamatadó, politikai okokból megbukott. A másik, szintén kézenfekvő lehetőség a házadó, aminek az az előnye, hogy vissza lehet szerezni a támogatások egy részét; ám súlyos hátránya, hogy azokra is terheket ró, akik a kedvezményes hitelekből nem részesültek. A harmadik megoldást már említette egy másik párt padsoraiban ülő képviselőtársam, Békesi László, mint a kamatok valorizálását. Ennek az eljárásnak a lényege az, hogy az adott évi inflációt nem a kamatlábakban érvényesítik, hanem az adósságtömeg egészében juttatják érvényre, így az adott évi infláció az összes többi év törlesztőrészleteiben kifejeződik. Az eljárás előnye, hogy szétterít i az inflációs növekményeket, és a részletek viszonylag egyenletesen növekednek. Természetesen ennek a megoldásnak is van hátránya.A hátránya, hogy amennyiben a költségvetés és az OTP között ilyen jellegű megoldást alkalmazunk, ez bizonyosan átmeneti likvi ditási nehézségeket okoz az OTPnél. Ezt azonban talán egy áthidaló hitelfelvétellel orvosolni lehetne. A költségvetés többletforrásának alapja lehetne a továbbiakban a privatizációból befolyó összeg – tekintve a Kormány ambíciózus terveit ebben a kérdésbe n. S itt ráadásul nem is kis tételről van szó.
