Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 10. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 9. napja - Az 1990. évi pénzügyi egyensúly javításáról szóló javaslatok vitájának folytatása - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
509 hanyatlásnak a folyamataival, s infláci ó mellett és azzal párhuzamosan gazdasági felemelkedési korszakokat lehet megélni. Én egyetértek azokkal, akiknek az a véleménye, hogy ez a csomagterv, amely döntés végett előttünk fekszik, csak egy fél csomagnak tekinthető. A csomag másik fele azokat az i ntézkedési terveket fogja tartalmazni, amelyek az új gazdasági felélénkítést, a gazdasági talpraállítást fogják célozni. Egy dolgot nem egészen értek a csomagtervből, de a további vita során talán még fény derülhet rá. Miért van szükség országgyűlési határ ozatra olyan intézkedések tekintetében, amelyeknek meghozatala teljes egészében a Kormány hatáskörébe tartozik? (Taps a középső részen.) Remélem, hogy nem a Kormány önbizalmának hiányáról van szó. A háború utáni példához még hozzátehetem azt is, hogy a gaz dasági rend helyreállítása és a forintstabilitás megteremtésének a hatalmas gazdasági feladatát a Kormány annak idején teljes egészében magára vállalta, és a Parlament nélkül oldotta meg. Nem akarok tippet adni a miniszterelnök úrnak, hiszen ő nagyon jól i smeri annak a korszaknak a parlamenti történetét, de emlékeztetni szeretnék arra, hogy a Parlament a Kormánynak az 1946. évi VI. törvénycikkel és az 1946. évi XII. törvénycikkel felhatalmazást adott arra, hogy az államháztartás egyensúlyát teljes egészében rendeleti úton állítsa helyre. E felhatalmazás nyomán születtek meg a híres 8400, 8800 és 9000 /1946 MN számú rendeletek, amelyek létrehozták és stabilizálták az új forintot, és általában rendet teremtettek az ország gazdasági életében – a Parlament egysz eri, illetve kétszeri törvényi felhatalmazása alapján. Amivel a csomagtervből nem tudunk egyetérteni, az az intézkedések szociális ellensúlyozásának a nem kielégítő volta. A Kereszténydemokrata Néppárt programjában, választási küzdelme sorá n folytatott propagandájában hangsúlyozta – és ebben a kérdésben most sem engedhet – megérti és elfogadja a pénzügyi egyensúly helyreállításához és a gazdaság talpraállításához feltétlenül szükséges megszorító intézkedéseket, de csak akkor, ha megfelelő vé dőháló feszül azok felett a rétegek felett, amelyek már elérkeztek szociális tűrőképességük határára. Az a véleményünk, hogy a kisnyugdíjak, a rokkantsági nyugdíjak, a gyed, a gyes és a családi pótlék tervbe vett – összesen két és félmillió forintot kitevő – emelése nem elegendő ahhoz, hogy az érintett rétegeket az elnyomorodás útján megállítsa. A szociális ellentételek felkutatása éppúgy nem az Országgyűlés gondja, mint ahogy a költségvetés és a gazdaságot szanáló intézkedések megtalálása sem. Számos javas lat hangzott el a délelőtt folyamán, számos használható és kevésbé használható ötlet, amelyek a szociális kiadások esetleges ellentételezésére lehetnek alkalmasak. Én csak az egyiket szeretném nagyobb súllyal hangsúlyozni. A múlt héten elolvastam a Parlame nt tavaly december 1920án a kamatadó kérdésében lezajlott vitáját. Igaz, hogy akkor sokan a kamatadó ellen szóltak, és ellene is szavaztak, de a hozzászólásokból, majd később az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos vitáját követő sajtóvisszhangokból én – l egalábbis a magam részéről – azt véltem kiolvasni: sokaknak az a véleménye, hogy azt a terhet, amelyet nem a legszegényebb rétegekre, hanem olyanokra hárítanak, akik a többletkiadásuk ellenértékét ingatlanuk értéknövekedésében mégis csak megkapják, a lakos ság többsége nem tartja igazságtalannak és elfogadhatatlannak, legalábbis nem igazságtalanabbnak, mint az olyan terheket, amelyek látszólag ugyan mindenkit egyformán és arányosan terhelnek, de mégis a legszegényebbeket sújtják aránytalanul. Egy szóval és r öviden, a kamatadótörvényt az Alkotmánybíróság kizárólag azért helyezte hatályon kívül, mert azt az Országgyűlés nem kétharmados többséggel hozta. Ma már az Alkotmánybíróság az Alkotmány megváltoztatása folytán ilyen döntést nem hozhatna. Ma már nem kell e hhez kétharmados többség, ezért úgy gondolom, hogy ezt a lehetőséget, vagy az ebből adódó esetleges más lehetőséget a Kormány már az idén sem hagyhatja számításon s figyelmen kívül. A beszedhető – Békesi László szerint négy és fél milliárd forintot, de az év hátralévő részére tekintettel
