Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 9. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 8. napja - Az ülés tárgysorozatának megállapítása - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
437 a helyi energiaellátás, amely néhány energiahordozó kiskereskedelmi forgalomba hozatalá t jelenti, mint például ez a feladat? Kovács Pál képviselőtársam beszélt az intézmények finanszírozásának gondjáról. Ez is államháztartási problémakör kérdése. Vajon az úgynevezett normatív támogatás, amely bizonyos állami feladatok végrehajtását van hivat va finanszírozni, önkormányzatok alanyi jogán fog járni, vagy azok az intézmények, szervezetek, esetleg állampolgárok kapják, akik e feladatokat végrehajtják? Vajon az intézmények rendelkezneke saját bevételi forrásaikkal, azaz nettó módon kapcsolódnak az önkormányzatok költségvetéséhez, vagy pedig nem: kizárólag az önkormányzatok nyújtják azokat az erőforrásokat, amelyek feladataik végrehajtását finanszírozni képesek? Nyitott kérdés mindmind, megválaszolásuk nélkül nem lehet működőképes önkormányzati tör vényt alkotni. A társadalombiztosítás ügyei: itt is csak egyetlen szempontra szeretnék utalni. Vajon átfutó pénzügyi tételként fogjáke kezelni az önkormányzatok a társadalombiztosítás által finanszírozott egészségügyi ellátást, kiegészítve az egészségügyi ellátás tárgyi feltételeinek biztosításával, vagy közvetlenül a társadalombiztosítás finanszírozza az egészségügyi feladatok végrehajtását? Messze nem mindegy! Nem egyszerűen technikai kérdésről van szó. Vagyonpolitikai irányelvek vagy privatizációs törvé ny? Ez az egyik legizgalmasabb kérdés, talán az önkormányzatok gazdasági stabilitásának legfontosabb feltétele. Miről van szó, tisztelt Országgyűlés? Ha a jelenlegi felsorolást, és egy másik napirendi pontunkban az Állami Vagyonügynökségről szóló törvényja vaslatban előterjesztett javaslatot nézzük, akkor lidérces álmaimban az a veszélyes kép rajzolódik ki, hogy az önkormányzatok kezébe jutó tulajdon kizárólag veszteségforrásokat, terheket fog jelenteni, amely támogatás nélkül nem tartható fenn. Profitot ere dményező, vállalkozási nyereséget hozó vagyonnal ezek az önkormányzatok a jelenlegi elképzelések szerint nem fognak rendelkezni. De továbbmegyek! Vajon a saját vállalkozásból és vagyonból származó jövedelmek milyen köre fölött rendelkezhetnek majd az önkor mányzatok? Az adózott nyereség fölött? A tulajdon utáni osztalék fölött? A bérleti díj fölött? Netán az adózott bruttó jövedelem fölött? Ezt is el tudom képzelni, és ez sem képzelhető el az államháztartási törvény, illetve vagyonpolitikai irányelvek és pri vatizációs törvény nélkül. Mindent összevetve, tisztelt Országgyűlés, azt szeretném mondani, nem egyszerűen taktikázgatás vagy valamiféle időhúzó szándék rejlik a mögött a követelmény mögött, amelyet nem én mondok ki először e Házban, az előző hozzászóláso k közül nagyon sokan – Kövér László, Wekler Ferenc, Kóródi Mária és az eddig idézettek is mindmind – rámutattak erre a követelményre; hogy nem lehet az önkormányzati törvény működőképességét garantálni akkor, ha ezek a kapcsolódó törvények hiányoznak. Min dezek alapján nem látom igazán indokolatlannak azt a kérdést – egyetértve azzal, hogy meg kell teremteni ezt a törvényt – , vajon az időben történő önkormányzati választások jó előkészítése érdekében ebben a gyors fordulóban nem azokat a törvényi előfeltéte leket kellenee megteremteni csupán, amelyek a választások lebonyolítására alkalmasak, és később megalkotni, megalapozottabban – az előbb említett törvények ismeretében – az összhangot az önkormányzati törvény és egyéb törvények között, megteremtve ezzel a működőképességet. Ma úgy látom, hogy a jelenleg előterjesztett törvényjavaslat alapján az önkormányzatok működőképessége nem biztosítható, a feladatok és a források közötti összhang nincs meg, megvan a veszélye egy erőteljes illúziókeltésnek, amit sem az állami költségvetés, sem az Országgyűlés nem fog tudni kielégíteni – ebben az esetben pedig több kárt okozunk, mint amennyi hasznot hajtunk a gyors törvényalkotással. Ne vegyék rossz néven a hasonlatot, kicsit az a benyomásom: olyan vállalkozásról van itt szó, mint amikor valaki félcipőben, egy szál sétapálcával indul neki a Himalájának – biztos nem fog a csúcsra felérni.
