Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 4. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 7. napja - A népszavazás elrendeléséről szóló orzsággyűlési határozati javaslat megtárgyalása - KIRÁLY ZOLTÁN (független)
385 Köszönöm. Kérdezem, kíváne még valaki élni felszólalási jogával. Király Zoltán független képviselőnek adom meg a szót. Felszólaló: Király Zoltán (független) KIRÁLY ZOLTÁN (független) Tisztelt Ház! Hadd kezdjem magam is azzal, amit az i dőpont kérdésében már többen szóvá tettek, miután mostani, népszavazás elrendelését tartalmazó országgyűlési határozattervezet az időpontról is szól, röviden kitérnék arra. Már sok minden elhangzott pro és kontra a megelőző vita során, csak azokat érintené m, ami eddig talán nem hangzott el. Nem kívánok arra hivatkozni, amit mások már megtettek, akár Kónya Imrének, akár másoknak címezve. Azt is megértem, amit Kónya Imre mondott, hogy ez egy kompromisszum a részünkről és a másik fél részéről, ami a július 29i időpont dolgában történt. Csupán egyetlen dologra szeretnék hivatkozni, és ez ügyben Kónya Imre gondolatának a lényegét idézném: az időjárással nem lehet kompromisszumot kötni. Július 29e ugyanúgy a legvadabb nyári időszak – ahogy azt Kónya Imre joggal megfogalmazta. A szükséges mezőgazdasági munkákkal nem lehet kompromisszumot kötni, és ez ugyanúgy érvényes – ahogy Kónya Imre szólt – a július 29i időpontra is (zaj) és ugyanúgy érvényes az is, hogy az emberek szabadságon vannak, és az állampolgároknak i gen nagy részével ugyancsak nem lehet innen szabadságuk ügyében, tehát a Parlamentből kompromisszumot kötni. Én tehát úgy gondolom, továbbra is fennáll az a helyzet, hogy itt egy kiírt népszavazás gyakorlatilag arra íratik ki, hogy ne legyen eredményes, ho gy a választópolgárok ne tudjanak elmenni és részt venni azon. Ezt tényként állapítom meg, mert még csak feltételezni sem szeretném, hogy itt a népszavazás bojkottjáról van szó. A másik kérdésben: a kérdés megfogalmazásában az érveket elmondta már Vastagh Pál, én magam is az általunk kezdeményezettnél elég egyértelműen tudom: 'a választópolgárok közvetlenül választjáke meg" kérdés szerepelt. Én úgy gondolom, nyugodtan ragaszkodhatom magam is ehhez, hiszen ez az eldöntendő kérdés. Ha már arról is szólt Oláh Sándor a részletes vitában – ámbár felszólalása nem illik a részletes vita kívánalmaihoz és követelményeihez – , de hadd tegyem azt hozzá (és akkor megismétlem én is, hiszen ő is ezt tette: a két héttel ezelőtti mondandóját citálta) egyetlen egy párt sem v olt a márciusi választások során vagy ezt megelőző választási kampányban úgy állt volna ki – bocsánat: tán közvetve a FIDESZt kivéve, elnézést! – a választópolgárok elé, hogy első dolga lesz megváltoztatni az Alkotmányt a köztársasági elnök közvetlen megv álasztása dolgában. Tehát tegyük hozzá tisztességgel – és ez fontos – , a kezdeményezés nem arra vonatkozik, hogy kiket kívánnak a kezdeményezők Göncz Árpáddal szembeállítani, erről szó sincs, hanem, azt hiszem, elég világosan és nyilvánvalóan arra irányul, hogyan válaszszon az ország vagy a polgárok köztársasági elnököt: A Parlament által és útján, avagy az állampolgárok közvetlen részvételével? Úgy gondolom, hogy ezt külön nem kell vitatnom és igazolnom. A kérdés magyarázatát illetően, pontosan azért, mert arról van szó, hogy hogyan válasszon köztársasági elnököt az ország, tartom helyesebbnek azt a megfogalmazást, amelyet a kérdés alá fűzött megjegyzéshez Fodor Istvánnal tettünk; világos és tiszta arra vonatkozóan, hogy eldönthesse a választópolgár, közvet lenül kíváne elnököt választani vagy rábízza a mindenkori Országgyűlésre és a mindenkori Országgyűlés képviselőire. Meg kell mondanom őszintén, hogy számomra a józan gondolkodásmóddal ellentétes egyébként is az, ha "igen"t mondok, akkor valamit tagadok. Ha "igen"t mondok valamire, akkor azt azért "igen"lem, mert támogatom. Ebben az esetben egy furcsa logika szerint az "igen"emmel gyakorlatilag megtagadok valamit.
