Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 6. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 6. napjának korrigált kiadása - Az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ)
344 SZDSZ programjában a privatizáció lebonyolításának a különbsége. Mi mindig az ellenőrzött pri vatizációt hirdettük, míg az SZDSZ a spontán privatizációhoz állt közelebb. (Zaj.Taps a jobb oldalon.) Ez a vita csúcspontosodott most ki az Állami Vagyonügynökség felügyeletében és Tömpe úr személyét illetően. Tömpe úr személye, valamint az Állami Vagyonü gynökség személyi összetétele kétségkívül sokkal közelebb áll azokhoz az elvekhez, amelyeket az SZDSZ programjában olvashattunk. Ez okozza az alapvető konfliktust tisztelt képviselőtársaim, és nem pedig az, hogy ki hogy vélekedik az ügynökség jelenlegi vez etőjének a személyéről. Ez egy nagyon másodrendű kérdés, még ha egyesek munkaügyi döntőbizottságra akarják lefokozni a Parlamentet is. (Jobb oldalon taps.) Ez ellen mindenképpen tiltakozni kell. Én azt hiszem, hogy az alapvető vita a részletes szabályozáso knál fog előjönni, ezt viszont el kell halasszuk. Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy amikor a részletes vitát fogjuk lefolytatni a Vagyonügynökségről, alapvetően tartsák szem előtt, hogy itt egy döntésről van szó: ellenőrzött privatizáció lesze Mag yarországon a nép érdekeinek a figyelembevételével, vagy odadobjuk a nemzeti vagyont annak, aki kapja és marja. Köszönöm szépen. (Jobb oldalon taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Schamschula György felszólalását, és a következőt szeretném kérni a tis ztelt Háztól. Jelenleg a Vagyonügynökség általános vitája folyik. Mindkét fél, amelyik vitába szállt egymással – szeretnék e kérdésben a pártatlan elnök álláspontjáról szólni (a FIDESZ padsoraiból derültség) személyes vonatkozásokat vont a vitába, én nagyo n kérem, ne szorítsanak engem arra, hogy meg kell vonjam a szót. Nagyon kérem, hogy a személyes vonatkozásokat iktassuk ki a vitából egyrészt, mert nem ide valók, ha mégis szőrén – szálán idevalók, akkor a részletes vita kapcsán hangozhatnak el. A monitor is mételten tele van az eddig szerepeltek és még jó néhány szereplő nevével. Kérem szépen a felelősségteljes jelentkezést. Nagyon kérem, hogy aki csak teheti, álljon el a jelentkezettek közül a szótól. Tardos Mártont illeti a szó. Felszólaló: Tardos Márton (S ZDSZ) TARDOS MÁRTON (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy mondatnyi mondanivalóm van. Higgyék el nekem, sokat gondolkoztam rajta, mi is az a privatizáció. Egy egy sokkal nehezebb ügy, mint amit Önök megfogalmaznak, ami az MDF programjában szerepel. Nem igaz , hogy az SZDSZ azt állította: spontánul kell privatizálni. Azt mondta, hogy ha a kommunista uralom után viszonylag rövid idő alatt magánkézbe akarjuk adni az állami vagyont, az üzleti életben működő állami vagyon nagy részét, akkor nagyon nehéz, társadalm ilag nagyon nehezen ellenőrizhető feladatot kell megoldani. Mi nem a társadalmi ellenőrzés ellen szóltunk, hanem tisztáztunk magunkban bizonyos dolgokat. Minden szakember tudja, hogy nem tudja egy tőkepiaccal működő ország vállalatáról sem, hogy az egyet v agy kettőt ér. Egy olyan országban, ahol nincs működő tőkepiac, ez az olló sokkalsokkal nagyobb is lehet, akár l: 10 is. Akkor nem tudjuk, mikor kótyavetyélünk el, nem tudjuk, mikor teszünk helyesen, és ezekre nincs pontos, egyértelmű válaszunk. Három tén yezőt kell figyelembe venni: mit kap az állami vagyonért az állam, mit fog tudni biztosítani az új tulajdonos a nemzeti jövedelem növekedésében, mi az a veszteség, amitől elesünk az ő jobb tevékenysége révén, mi az a rosszul fölhasznált haszon, amit az új tulajdonos kivihet az országból, vagy nem célszerűen, nem a gazdaságban fog fölhasználni. Ennek a három, nehezen áttekinthető tényezőnek az együttese a privatizáció, azt nem lehet olyan korrektül, olyan tisztán végrehajtani, hogy ezen ne legyen indokolatla n nyeresége valakinek, amit valaki más megtámadhat.
