Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 26. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 4. napja - A Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés viszonyáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - HEGEDŰS ISTVÁN, a külügyi bizottság alelnöke:
188 mi ezzel az indítvánnyal egyoldalúan, ultimátumszerűen, elsietve, kicsit kockáztatva is indítványozunk egy lépést, holott ismételten és hangsúlyozottan kiemeltük határozati javasla tunkban, hogy mindezeket az eredményeket tárgyalások útján és egyetértésre jutva kívánjuk elérni. Ez az aggodalom tehát alaptalan volt. A második észrevételem arról szól, hogy a külügyi bizottság alaposan, tárgyszerűen, lelkiismeretesen megvizsgálta az ind ítványunkat. Nem véleményt mondott róla, mint ahogy azt eredetileg feladatának szánták, hanem a nép aktív közreműködésével az eredeti javaslatot átdolgozta és kiegészítette. Hogy erre sor kerülhessen, kölcsönös megértésre, kompromisszumkészségre volt szüks ég. Az indítványból nekünk is sok olyan passzust kellett elhagynunk, ami kedves volt számunkra. A lényegre koncentráltunk, arra, hogy megszüntessük részvételünket a Varsói Szerződésben, és szüneteltessük annak katonai szervezetében való részvételt. Fontos mozzanatnak tartom, hogy ebben a kérdésben sikerült megegyezésre jutnunk. Ezt bizonyítja az a dokumentum, amely Önök előtt van. Azért tartom ezt lényegesnek, mert érzékelteti mindenkivel, a külvilággal, elsősorban az érdekelt felekkel, hogy a Kormány ilyen irányú állásfoglalása mögött ott áll az Országgyűlés mint a nemzet akaratának kifejezője. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Vásárhelyi Miklós előterjesztését.Engedje meg, hogy úgy értelmezzem szavait, hogy egyetért azzal a javaslattal, hogy a külügyi és a honvédelmi bizottság közös javaslataként áll előttünk, került szétosztásra. Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Átadom a szót Hegedűs Istvánnak, a külügyi bizottság alelnökének. Hegedűs István, a külügyi bizottság alelnöke HEGEDŰS I STVÁN, a külügyi bizottság alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Visszakanyarodnék én is a határozati javaslat történetéhez először is. Valóban – ahogy már Vásárhelyi Miklós erre utalt - most azt az eredeti határozati javaslatot tárgyaljuk na pirendünkön, amelyet körülbelül másfél hónappal ezelőtt Vásárhelyi Miklós, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében sürgősségi indítványként beterjesztett. Mint Önök erre jól emlékeznek, akkor a sürgősséget a tisztelt Ház nem fogadta el, és visszautalta a kü lügyi, illetve a honvédelmi bizottsághoz, hogy az indítványt megtárgyaljuk. Ahogy erről már Vásárhelyi Miklós is beszélt, ez az indítvány azóta több szempontból is módosult. Mindenekelőtt módosult azért, mert bizonyos részben a FIDESZ által is megfogalmazo tt módosító indítványhoz kapcsolódva, és nagyobbrészt a bizottsági üléseken folytatott vita és munka alapján megváltozott az a hivatkozási alap, ami alapján most a határozati indítványban az Országgyűlés megfogalmazza, elfogadja a határozati indítványunkat , a Varsói Szerződésből való kilépésünk szándékát. Ez az alap ugyanis a mostani határozati indítványunkban a bécsi konvenció 62. cikkelye, tehát nem a Nagy Imreféle kormánynyilatkozat, a november elsején elhangzott kormánynyilatkozat . Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a bizottság bármilyen formában is más állásponton lenne az eredeti, 1956os Nagy Imreféle kormánynyilatkozatról, csak annyit jelent, hogy nemzetközi jogi szempontból jobb és szerencsésebb hivatkozási alapot találtunk . Továbbra is úgy gondolta a bizottságban részt vevő mind a hat párt, hogy az 1956. november 1jei Nagy Imrenyilatkozat a felkelt nép akaratát fejezte ki, s az Országgyűlésben jelenlévő hat párt az idei szabad választásokon kifejezett népakarat szellemébe n visszanyúl ehhez a Nagy Imreféle kormánynyilatkozathoz. Mondom még egyszer: kizárólag a jogi megalapozást fogalmazta meg másképp a hatpárti bizottsági állásfoglalás. Én is azzal szeretném folytatni, amire már Vásárhelyi Miklós is célzott, vagyis azzal, hogy ez az indítvány hatpárti közös álláspont, és ennek a jelentőségét, azt hiszem, nem szabad alábecsülni. Arról van tehát szó, hogy olyan kiegyensúlyozott szöveget sikerült létrehoznunk,
