Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 25. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - Az állam és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - KÉRI KÁLMÁN (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince): - KÉRI KÁLMÁN (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince):
184 Tehát a felügyelet ilyen módon történő, két miniszter közötti megosztása lehe tőséget teremt arra, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok feletti felügyeleti jog ne koncentrálódjon egy kézbe. A törvényjavaslatnak az indoklását már időkímélés céljából nem kívánom újból felsorolni; azokat változatlanul fenntartja a Kormány, hogy mi indok olja, hogy miniszterelnöki hatáskörből így most már kettős felügyelet alá kerüljön a nemzetbiztonságnak a felügyelet – de már többször hivatkozás történt itt az európai gyakorlatra. A mi tudomásunk szerint az évszázados, polgári demokoratikus hagyományokka l rendelkező országokban az a konstrukció érvényesül, hogy a Kormány tagjai felügyelik a nemzetbiztonsági titkosszolgálatok tevékenységét. Kétségtelenül két ellentétes példa van rá: Törökország és Görögország, ahol a titkosszolgálat valóban közvetlenül min iszterelnöki irányítás alatt áll, viszont mi már tudjuk, hogy mindkét országban egy katonai diktatúra volt korábban, és nyilvánvalóan a szabályozás azért került ilyen módon megvalósításra, mert fontos, garanciális követelményként vezették be ezt a megoldás t. (Taps.) Nálunk azonban – ha meg tetszenek engedni – az év elején kirobbant lehallgatási botrány miatt kellett ugyancsak garanciális okokból a miniszterelnök közvetlen felügyelete alá helyezni az akkor a Belügyminisztériumból leválasztott egységekből meg alakított szervezetet, azonban időközben ez az ország választott egy, a társadalom többségének bizalmát bíró parlamentet, amely megválasztotta a hivatalban lévő legitim Kormányt. Hát ilyen helyzetben mi indokolná annak a megkívánását, hogy a katonai diktat úrák után kormányralépő rendszereknek a titkosszolgálati felügyeletét valósítsuk meg? Összefoglalva tehát, tisztelt Országgyűlés, miután az általános vita lezárásra került, én kérem, hogy az Országgyűlés az indítványnak megfelelően a benyújtott törvényjava slat elfogadásával azt bocsássa részletes vitára. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : A monitoron megjelent Bejczy Sándor képviselőtársam neve. Kíváne felszólalni? (Bejczy Sándor: Téves.) Tévedés. Köszönöm. (Bejczy Sándor: Bocsánat!) Mivel úgy látom, több felszó laló az általános vitában nincs, ezért ezt a vitát lezárom. (Kéri Kálmán jelentkezik.) Kéri Kálmán képviselő úr kért szót. Átadom. KÉRI KÁLMÁN (MDF) Csak nagyon röviden. Elnök Úr! Én szót kértem (Elnök: Átadom a szót képviselőtársamnak.) , csak átengedtem a belügyminiszter úrnak. Emlékezik vissza erre? (Felkiáltások: Nem halljuk! – Kéri Kálmán felmegy az előadói emelvényre.) Elnök Úr! Én szót kértem, és meg is adta, de utána megadta a szót közvetlenül, mielőtt szóhoz jutottam volna, a belügyminiszter úrnak . (Elnök: Igen.) Emlékszik Ön erre? ELNÖK (Vörös Vince) : Kérem, most tessék felszólalni. KÉRI KÁLMÁN (MDF) Kérem, köszönöm. Megtettem ezt azért, mert úgy véltem, hogy az ő szava nyomósabb lehet, mint az enyém, és ezért egyáltalán nem vagyok megsértve, mos t pedig az idő előrehaladott voltánál fogva legyen szabad lemondanom szólási jogomról. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Elnézést kérek Kéri Kálmán képviselőtársamtól, ha nem vettem volna észre, hogy szólásra jelentkezett. Megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, valóban vane még valaki, aki felszólalni kíván az általános vitában. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, az általános vitát lezárom. Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról
