Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 25. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - Az állam és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - DEMSZKY GÁBOR, DR. (SZDSZ)
176 is keresik feszengve a helyüket. (Mozgás.) Nem fejeződött be belső megtisztulásuk, nem véglege s a szervezeti hierarchiájuk. Egyetértünk, ebben nem volt vita. Abban sem volt vita, hogy soha többet nem tartozhat valamennyi titkosszolgálat szovjet mintára egy tömbben a belügyminiszter alá. Rögtön hozzáteszem: személy szerint ésszerű megfontolásra aján lom, hogy a két civil szolgálaton kívül más ne tartozzék se a miniszterelnök, se esetlegesen egy tárcanélküli miniszter alá, se politikai államtitkár alá; az élet jól bevált gyakorlata, minden korábbi törvényes és megnyugtató tapasztalat azt mutatja, hogy a katonai hírszerzésnek a vezérkari főnök alatt a helye, az elhárításnak pedig a hadsereg főparancsnokánál. Ebben sem volt vita. Hol kezdődött a vita? És rögtön hozzáteszem: megértem az ellenzék álláspontját, azért értem meg, mert nem lenne ellenzék, ha ne m azt proponálná, amit most hallottunk; jelesül a világ minden parlamentjében minden ellenzék közvetlenül a miniszterelnök közelében helyezi el vagy helyezné el azokat a kiélesített aknákat, amelyek adott jelre felrobbanhatnak. (Taps a jobb oldalon.) Miért ? Mert egy sikertelen hírszerzőakció vagy egy kémbotrány, különösképpen ha azt kreálják, létrehozzák - ismerünk sokat a XX. század történelméből is , alkalmas a miniszterelnök gyors és hatásos megbuktatására. Magyarul erről van szó. De hát az ellenzéknek ez egy természetes törekvése: minél közelebb vinni a felelősséget a miniszterelnök posztjához. (Mozgás.) A kormányzópártnak természetesen az az érdeke, nemcsak politikai, hanem egyéb törvényes garanciákat tekintve is, hogy közvetve feleljen a miniszterelnö k, és alatta legyen egy tárcanélküli miniszter, egy politikai államtitkár, uram bocsá' egy szakmai közigazgatási vagy adminisztratív államtitkár is, együtt a politikai és szakmai felelősség. Nyilvánvaló, hogy megnyugtató és végleges megoldást csak a nemzet biztonsági törvény hozhat. Tervezete ismert, a bizottság nem tárgyalta, személy szerint alkalmatlannak találom az előkészítés fogyatékosságai és a korábbi minták mechanikus átvétele miatt a bizottság szakmai vitájára. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűl és! Jól érezzük a bizottsági vitában, és meg kell mondanom, az eddig megvitatott témák túlnyomó többségében a legnagyobb egyetértés abban volt ellenzék és kormánykoalíció között, hogy egyvalamit nagyon szeretnénk garantálni, amit ma még nem tudunk. És ezér t megértéssel hallgattam néhány felszólalást. Nincsenek ugyanis garanciáink arra, hogy a két titkosszolgálat, a hírhedt állambiztonsági szolgálat utódai ne kezdhessenek soha öncélú szervezeti önmozgásba, ne válhassanak soha önálló politikai hatalommá, ne l ehessenek a politika által felhasználható eszközök, nemcsak politikai szervezetek és személyek ellen, hanem egyszerű választópolgárok ellen sem. Nem érezzük a garanciákat, és ezért a bizottság tagjai is nyugtalanok. Személy szerint tehát én nem azért, mert az ellenzék oda telepítené az éles aknát, ahová ésszerűen egy ellenzéknek telepíteni kell: a miniszterelnök közvetlen felelősségi körébe, hanem azért, mert rendezetlen ez az oly sok politikai aknát rejtő terület, a titkosszolgálati munka. A depolitizálás, a pártsemlegesség elkerülhetetlen. Az említett személyi követelmények megkívánása bizony – személy szerint én is ezt vallottam – még a kinevezés előtt elengedhetetlen. Nincs személyi megújulás nélkül egy újfajta állambiztonsági munka, ha az állam azt vall ja magáról, hogy jogállam. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Ilkei Csaba képviselőtársam felszólalását. Szólásra jelentkezett dr. Demszky Gábor képviselőtársunk, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Átadom a szót. Fe lszólaló: Dr. Demszky Gábor (SZDSZ) DEMSZKY GÁBOR, DR. (SZDSZ) Egy rövid viszonválasz Horn Gyulának. Remélem és bízom abban, hogy nem azt kívánta mondani felszólalásában, hogy a Némethkormány egyes tagjait, az MSZMP egyes volt vezetőit nem
