Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 25. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - A bányászatról szóló 1960. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - SZALAY GÁBOR (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
151 SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tiszt elt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Mint egy ritka tanúhegy a korai Kádáridőszakból, úgy maradt ránk és úgy van velünk a bányatörvény, vagy hogy pontosabb legyek, az 1960. évi III. számú törvény és annak végrehajtási utasítása, a 9/1961. számú kormányren delet. Hogy egy kicsit pontosabban értsék tisztelt képviselőtársaim, hogy mire gondolok, engedjék meg, hogy idézzek ebből a törvényből, mely meglehetősen árulkodó lehet a törvény egész szellemére. Mindjárt idézem a törvény 1. §át. Ez így hangzik: "Ez a tö rvény a szocializmus építése érdekében és a népgazdaság szükségleteinek kielégítése céljából az ország ásványi nyersanyagkészletének legbiztonságosabb és leggazdaságosabb kitermelését szabályozza. A törvény rendelkezéseit a Magyar Népköztársaság társadalmi és gazdasági rendjével összhangban kell értelmezni." Vagy például a 3. § – ez nagyon tömör – így hangzik: "A bányászat joga az államot illeti meg." – és így tovább 66 paragrafuson, 55 oldalon keresztül. Ez a törvény – ma már mondható, hogy - élő anakroniz mus. Ez az a törvény, amely a bányászati tevékenységet kizárólag az állami tulajdonú gazdálkodó egységeknek tartja fenn, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a bányászat privatizációja akár meg is kezdődjék, vagy például, hogy a külföldi tőke magáévá tehesse és esetleg így megmenthesse a pécsi uránércbányát. Ez az a törvény, amelyik nem szabályozza, sőt szót sem ejt a bányászat alapvető közgazdasági jogintézményeiről, a bányászati kutatási koncesszióról, a bányajáradékról, az ásványvagyonértékelésről, vagy ép penséggel a megszűnt bányák nem bányászati célú felhasználásának a kérdésköréről. Ez az a törvény, amelyik nem teszi lehetővé, hogy a bányászat a piacgazdálkodási gazdasági rendszerbe, amely remélhetőleg minél előbb kialakul nálunk, bekapcsolódjék. Ez az a törvény, amelyik nem engedi meg, hogy a bányászatban is megtörténjék a rendszerváltás. Ez a törvény tehát úgy rossz, ahogy van! Ezt korrigálni, reformálgatni lehetetlen vállalkozás, ezt fel kell váltani egy újra. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen új törvény megalkotása nem rövid idő kérdése. Az nem megy végbe egyik napról a másikra, és egyelőre éppen ezért ideiglenesen vagy átmenetileg meg kell elégednünk azzal, hogy csak a leganakronisztikusabb paragrafusait, a bányászat talpraállításána k útjában álló legakadályozóbb pontokat módosítsuk, változtassuk. Ez evidens, és így épp ezért a kormányzatnak azon szándéka, hogy nem sokkal hivatalba lépése után és tengernyi más gondja mellett mindjárt gondolt a bányászati törvény bizonyos megváltoztatá sára, önmagában dicsérendő. A kérdés csupán az, tisztelt képviselőtársaim, hogy vajon éppen e két paragrafus – az Országos Bányaműszaki Felügyelőség felügyeletére és bizonyos beszámolási kötelezettségére vonatkozó két paragrafus – megváltoztatása, módosítá sa a legszükségesebb, a legsürgetőbb és a leghalaszthatatlanabbe? Én úgy gondolom, hogy nem, sőt úgy gondolom, hogy – mint most – elnézést a kifejezésért, de "vakondtúrásokkal" vagyunk kénytelenek foglalkozni, és legfeljebb bízhatunk abban, hogy időközben a hegyek majd csak ellesznek maguktól is. Értékelve a kormányzat szándékát, én mégis azt mondom, hogy az felett érzett örömöm, hogy a bányatörvénnyal egyáltalán elkezdtünk foglalkozni, épp ezért és épp így, az előbb elmondottak okán távolról sem teljes és távolról sem felhőtlen. A törvény módosításának javaslata, amely önök előtt fekszik, azt hiszem, önmagáért beszél, de ha lesz alkalmam, akkor a részletes vitában egykét mondatot, egykét gondolatot még ahhoz is hozzáfűznék. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Varga Zoltán képviselő, Magyar Demokrata Fórum. (Varga Zoltán: Tévedés.) Tévedés.
