Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 25. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - A földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
147 SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tőlem már a tisztelt Ház hozzászokhatott ahhoz, hogy jogtörténeti dolgokról mesélek, 300 éves habeas corpusról és hasonlóról. Nem a Háznak a türelmét akarom igénybe venni mos t, hanem egy olyan jogtörténeti dologról kell beszélnem, ami csak a néhány héttel ezelőtti, és a mostani módosításunkkal tulajdonképpen a jogtörténet részévé válik. Valamennyire szimbolikus értékűnek tekinthető a Parlament eddigi működése alapján az, hogy egy néhány hete elfogadott törvényt módosítanunk kell. Módosítanunk kell, méghozzá egy nagyon lényeges ponton. Sajnálatomat szeretném kifejezni a FIDESZ frakciója részéről azzal kapcsolatban, hogy abban a vitában, amely erről a törvényjavaslatról meglehető sen részletesen szólt, és mi gyakran felszólaltunk benne, nem küzdöttünk keményebben, nem küzdöttünk határozottabban annak érdekében, hogy egy rossz törvényt ne fogadjunk el, egy olyan törvényt, amelyet azután néhány nap múlva módosítani kell. Annak idején én is felszólaltam ebben a vitában, és azt mondtam, elmeséltem a történetét, hogyan született ez a törvényjavaslat. Úgy született, hogy mindig bejött valaki, és mindig hozott be egy újabb ötletet; kiegészítve, hogy erre nem vonatkozik, arra nem vonatkozik , és mindig valamifajta új információ alapján az alatt a néhány napos története alatt metamorfózison ment át ez a törvényjavaslat. A másik javaslatom akkor az volt, hogy éppen, mert így született ez a törvény, adjuk vissza a Kormánynak – illetve nem is vis sza, hiszen ez egy önálló képviselői indítvány volt – , adjuk oda a Kormánynak, hogy nézze át, vizsgálja meg azokat a kérdéseket, amelyek ebben felmerültek. Ezt akkor a Ház nem fogadta el. Most utólag kell korrigálnunk ezt a kérdést. Sokkal jobban kerülhett ünk volna ki ebből a helyzetből, ha annak idején ezt a módosítást elfogadja a Ház, szakértői szemmel vizsgálva. A televízióból értesültem róla, hogy szakemberek összeültek a Pénzügyminisztériumban, és kiderítették ennek a törvényjavaslatnak a hibáit. Menny ivel egyszerűbb lett volna, ha ez korábban megtörténik! Azt hiszem, a Parlament komolyságát segítette volna. Az előbb szimbolikus értékről beszéltem – ezt továbbra is fenntartom: egy mementó, egy figyelmeztetés a mostani Parlament számára, hogy az ilyen üt emben, ilyen módon történő törvénykezés milyen károkkal jár. Ezt elmondtuk az Alkotmány vitája kapcsán is, az Alkotmány azonban nem szól bele az emberek hétköznapi életébe. Ez a törvényjavaslat azonban nagyon is! Az elmúlt napokban tömegével kerestek meg e mberek azzal kapcsolatban, hogy milyen hátrányokat okoz számukra ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása. Azon engedélyek listája, amelyek egy tranzakció lebonyolításához szükségesek, eggyel bővült. Ez azok számára, akik ellen éppen készült ez a törvényja vaslat, lehet, nem okoz olyan különösen nagy akadályt. Azok, akik engem megkerestek, nem az e házban divatosan "zöld báróknak" nevezett urak, illetőleg más, hatalom- és vagyonátmentésen mesterkedő emberek voltak, hanem olyanok, akik mindennapi tranzakcióik során házhelyeket vásároltak, és egyéb, hétköznapi dolgukat végezték. Azóta tudomásomra jutott, hogy a földhivatalok levelet kaptak arra vonatkozóan, hogy a tulajdoni lapokat mindenfajta ilyen állami, illetőleg szövetkezeti tulajdonban lévő földekre vonat kozóan ne bocsássák ki részletesebb rendelkezésig. Tömegével állnak olyan egyéni lakásépítkezések, amelyeknek a szerződéseit már januárban kötötték, és továbbra sem tudják elkezdeni az építkezést, mert a tulajdoni lapot, most már erre hivatkozva, nem adják ki – eddig más volt az oka. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet: nagyon sok ember életét érinti, hogy ezen a nyáron el tudja kezdeni építeni a családi házát, vagy pedig várnia kell ennél jóval hosszabb ideig. Ezért emeltem ebben a kérdésben szót.
