Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. augusztus 28. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 21. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
1214 A különböző tájékoztatási eszközökön keresz tül egyebek között és talán elsőnek - a Szabad Demokraták Szövetsége fejtette ki ellenvéleményét a rendeletben foglaltakkal szemben, de nagyjából hasonló álláspontot foglaltak el a különböző, a Szabad Demokraták Szövetségétől különböző távolságra lévő érde kképviseleti szervezetek - egyebek között a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, a Munkástanácsok Országos Szövetsége, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége és mások is. Alapvető kifogásokat fogalmaztak meg a közzétett rendelkezéssel szemb en, tehát az érintett érdekvédelmi szervezetek. A Kormány képviselői is elmondták véleményüket, de számos kérdés mind a mai napig megválaszolatlan maradt. Ezeket a kérdéseket igyekszem összegezni a következőkben - és még egyszer türelmüket kérem. Kérdezem tehát a miniszter úrtól, illetve a miniszterelnök úrtól közvetve - hiszen kormányrendeletről van szó, ezért intéztem interpellációmat a miniszterelnök úrhoz , hogy miért ragaszkodik a Kormány a vállalati tanácsok szeptember 15ig történő újraválasztásához , mármint a dátumhoz, amikor, túl a még taglalandó tartalmi kifogásokon, a technikai feltételek - a megrendelés hiányában kiadott kényszerszabadságolások miatt csak részlegesen üzemelő üzemek, az idő rövidsége miatt, valamint a választások tisztázatlan leb onyolítási rendje miatt - hiányosak. Ez volt az első kérdés. Második kérdésem: miért nem használta ki a Kormány a vállalati tanácsok újraválasztásáról kiadott rendelkezést arra, hogy érdemben átgondolja a vállalati tanácsokkal szemben szinte a létrejöttük óta ismert kifogásokat? Válaszlehetőségeket feltételezve: ha úgy érzi a Kormány, hogy ezeket átgondolta, milyen megfontolás vezérelte a hivatalból bekerülő, az igazgató által kinevezett, és a dolgozók által elvileg maguk közül jelölt tanácstagok eddigi ará nyának változatlanul hagyását, illetve miért maradt változatlan a tisztázatlan választási rend? Harmadik kérdésem: az egyetlen érdemi változás a korábbiakhoz képest, hogy az államigazgatás tagot delegál a vállalati tanácsba. Kérdésem: milyen körből, kiket, milyen megbízatással kívánnak állami biztosnak kinevezni? Negyedik kérdés: egyáltalán mi a vállalati tanácsok újraválasztásának valódi célja? Két válasz lehetséges, gondolom én. Az a) eset: az őszre húzódott tavaszi nagytakarítás demonstrálása. b) eset: e setleg csak az volt a cél, hogy a miniszteri biztosok kinevezését lehetővé tegyék. Ötödik kérdés: nem tarte a Kormány attól, hogy az adott körülmények között éppen azok a vezetők, akiknek alkalmassága kétséges, és leváltásuk indokolt lenne, megszervezik a nekik hűséges vállalati tanácsok megválasztását? Hatodik kérdés: számolte a Kormány azzal a következménnyel, hogy a meglehetősen gyorsan, mondhatni sebtiben megválasztott vállalati tanácsok ha megerősítik az eddigi igazgatót, vagy ha éppen újat állítanak a vállalat élére, döntésükkel hosszú időre egyértelmű legitimitást biztosítanak az adott vezetőknek, és ők már az új rendszer igazgatói lesznek? Hetedik. Egyáltalán, felmerül a kérdés: a Kormány minek tekinti a vállalati tanácsokat? Az eredeti, `84es elk épzelések szerint a tulajdonosi jogosítványok birtokosának, alkalmi káderBlistázó bizottságnak vagy participációs testületnek? Nyolcadik: mikor kíván a Kormány - merül föl az utolsó válaszlehetőség esetén - a participációval érdemben foglalkozni? Azt hog yan lehet kapcsolni a vállalati tanácsokhoz, amelyek választásuk módja alapján részben ilyen szervezetek, de működési körüket tekintve nagyon korlátozottan ilyenek? Mellékesen fölmerül a kérdés, hogy a participációs ügy kapcsán megfogalmazható - bár nem ta rtozik szorosan a tárgyhoz , hogy a szociális partneri viszonyról, amely alapvető eleme a szociális piacgazdaság oly sokat hangoztatott követelményének, mikor hallunk részletesebben. Hiszen úgy véljük, hogy a szociális partneri viszony alapvetőbb feltétel e a szociális piacgazdaságnak, mint a külföldi tőke - elég sokszor hangoztatott - kiszorítási szándéka. Tegnap erről hallottunk.
