Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. augusztus 28. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 21. napja - Interpellációk: - NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter:
1211 kérdésekben is, és az egész Parlament tudna segítséget nyújtani, mert az egész gazdaságnak ez a rákfenéje. Nem i de tartozik, de viszont érintve van ez is, hogy a világbanki hiteleknek a megoldása és a magyar jelenlegi monetáris politikának a megreformálása. Ha a Magyar Nemzeti Banknak és a jegybankrendszernek a jelenlegi struktúráját nem tudjuk megváltoztatni, kérem szépen, akkor az egész mezőgazdasági reformunk nagyüzemre és magánvállalkozásra csak egy félkarú ember. Az, hogy mi a világbanki hiteleket 26 százalékos kamattal próbáljuk kihelyezni vállalkozóknak, nem fogja a vállalkozókat ambicionálni, és teljességgel ide tartozik az a lehetetlen hitelpolitika, hogy a nagyüzemek is a megszorult nehézségükben 3035 százalékos kamattal dolgozzanak. Egyetlenegy üzem nincs a világon, amelyik ezt ki tudja gazdálkodni. A sorsuk eleve meg van kérdőjelezve, é s ezen kell változtatni. Én úgy érzem, hogy ez egy összparlamenti érdek, és ebben kellene összefogni, és nem ellenzékieskedni. Tehát az esélyegyenlőséget kívánja a Kormány biztosítani. Egyenlő esélyt a magánvállalkozóknak és a nagyüzemeknek is. Nem lesz me gkülönböztetés. A hetedik kérdésben, a már ismert hitellehetőségeken túlmenően a Földművelésügyi Minisztérium vezetése épp a tegnapi nap folyamán tárgyalt egy, a mezőgazdaság hosszú távú fejlesztéseit elősegítő speciális hitelintézet felállításáról. Mivel az elképzeléseket kormányszinten még nem egyeztettük, ezért természetesen amikor az előkészítés megfelelő fázisba kerül, úgy arról a tisztelt képviselő urat időben tájékoztatjuk. Az az elképzelésünk, hogy itt a támogatásokat vagy ezeket a segélyeket legalá bb nyolctíz éves, középlejáratú időtartamra adnák, és lehetőleg egyszámjegyű kamattal, hétnyolc százalékos kamattal. Ha ezt meg tudjuk oldani, akkor a mezőgazdasági nagyüzemeknek és a magángazdaságoknak a sorsa is sínre lesz téve, de ha csak minél később tudjuk ezt megoldani, annál többet nyűglődünk együtt. A nyolcadik kérdés: megítélésem szerint a népgazdaságban és az agrárszektorban a tulajdonreform a földprogramot is figyelembe véve fokozatos és hosszabban elnyúló folyamat, és önkéntes alapon képzeljük el, amelyhez természetesen illeszkedik a szervezeti struktúra is. Ebből adódóan az agrárterületek jelenlegi szervezeti rendszerének az átalakulása nem egy lépésben történik, így nyilvánvalóan az általuk fizetett adó csökkenése is ehhez igazodik - itt érin tve az előbb a kistermelőknek az ötszázezer forintos kedvezményüket, ez nyilván módosul, ha magánvállalkozók lesznek ; ehhez igazodik, tehát a kiesés ezzel összefüggésben nem ítélhető drasztikusnak. E folyamat ugyanakkor lehetőséget nyújt a meglévő pénzügy i eszköztár mellett arra, hogy az agrárkisvállalkozások is - melyet az Önök szándéka is céloz - erőteljes jövedelmező egységekké váljanak. Ez feltételezi ugyanakkor, hogy a szektorsemleges pénzügyi eszköztár mellett, természetesen egyszerűsített formában, a kisvállalkozások is adókötelezetté válnak, és az általuk igénybe vehető, illetve elnyerhető támogatások mellett egy részük befizetőkké is válik. Megjegyzem továbbá, hogy a költségvetés helyzetét elsősorban a támogatások, tehát az újraelosztás mérséklésé vel kívánjuk javítani az adóbevételekkel szemben. Kilencedik kérdés: a kormányzat, és ezen belül is a Földművelésügyi Minisztérium maximálisan arra fog törekedni, hogy a jövőben minél nagyobb arányt képviseljen az agrárexporton belül a gazdaságos, exportv árható termékkör. A kérdés feltételezi, hogy a jövőben a befektetések folyamatos csökkenése várható. Eddigi tapasztalataink - legalábbis részben - az ellenkezőjét bizonyítják. Jelentős azoknak a külföldi érdeklődőknek a száma, amelyek az élelmiszerfeldolg ozásba kívánnak bekapcsolódni: például tejipar, boripar, cukoripar, söripar, szesz- és gabonaipar. Így a jövőben fokozatosan megvalósítható, hogy az élelmiszertermelés is a mennyiségi szemléletből egyre hangsúlyosabban a minőségi, tehát értékében magasabb szintű termelés irányába mozduljon el. Így nem zárható ki az sem, hogy a jövőben a mennyiségileg kisebb termékexport legalább ugyanakkora, vagy esetleg magasabb szintű dollárbevételt eredményezzen. Azt hiszem, mindegyik párt meghirdette a programjában a mo nopolvállalatok, az exportvállalatok egyeduralmának felszámolását, mert ezeknek döntő szerepe van a gazdasági
