Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak

1990. augusztus 27. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 20. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről hasznosításáról) szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)

1168 hatásvizsgálatokat, prognózisokat készített a Kormány vagy a minisztér

ium, azonban nem találtam

annak nyomát, gondoltake arra, hogyan alakul ez a terület, a vállalati szociálpolitika. Ha ezt a

hatásvizsgálatot elvégezték, akkor kérem, hogy válaszában utaljon majd erre, ha pedig nem, akkor

javaslom, hogy végezzenek a Népjólé

ti Minisztériummal közösen olyan vizsgálatokat, amelyek most

már részletesen is megnézik, mi lesz a sorsa a privatizálás során a vállalati szociálpolitikának; ki,

milyen forrásból tudja pótolni az ebből származó kieséseket - vagyis ki látja el azokat a fel

adatokat, amelyeket ezen a területen a vállalatok láttak el eddig. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Szűrös Mátyás)

: Köszönöm. Szólásra következik Iványi Gábor képviselő, Szabad Demokraták Szövetsége. DR. PETŐ IVÁN

(SZDSZ) Tévedé

s van. ELNÖK (Szűrös Mátyás)

: Tévedés, nincs a helyén. Akkor következik dr. Szabó Lajos képviselő, Független Kisgazdapárt. Felszólaló: Dr. Szabó Lajos (FKgP) SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Messzemenő örömömnek adok kifej

ezést, hogy ez a

törvénytervezet a tisztelt Ház elé került, és még azon túlmenően is egyetértek Tardos Márton

képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy ennek az Országgyűlésnek ez az egyik legfontosabb

lépése. Ez a lépés meghatározó a jövőre vonatkozóan, ne

mcsak a Kormány és a kormánykoalíció

számára, hanem mindazok számára, akik ebben a Házban ülnek. Éppen ezért rendkívül fontos az,

hogy ez a lépés a legnagyobb szakszerűséggel történjék. Igen. De van egy másik nagyon fontos dolog, hogy a legmagasabb erkölcs

i igények mellett történjen

meg ez a szakszerűség. Én egy kicsit tamáskodó vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy a rántottából

nem lehet tojást csinálni - ez világos. De az is világos, ha egyszer lopott tyúkból és a lopott tojásból

rántottát csinálunk, lega

lább először a tyúk vagy a tojás értékének az erejéig azt kínáljuk meg a

rántottából, akié volt a tyúk vagy a tojás. (Szórványos taps.) Én nagyon örülök ennek a privatizációs törvénynek, de pontosan előttem van a választások előtti

időszak, miután engem Hó

dmezővásárhelyen személyes jóbarátság fűzött a Magyar Demokrata

Fórum, a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselőjelöltjéhez, nem vették rossznéven, ha

magam is ott voltam egyegy választási agitációjukon, és pontosan tudom, hogy mind a hárman

ugyanazt ígértük a választóknak: azt ígértük, hogy először is a kisvendéglőst, kisiparost,

kiskereskedőt megkínáljuk abból a rántottából, amit az ő tyúkjának a tojásából csináltak. Én ezt a momentumot hiányolom ebből a törvénytervezetből. Nagyon okos, nagyon szép - nagyon sok oldalról bírálták, támogatták vagy kiegészítették ezt a törvényjavaslatot, de ezt én

hiányolom belőle. Nem igaz, hogy az eredeti tulajdon helyreállítása minden esetben lehetetlen.

Erkölcsileg, ha ebben az országban egyetlenegy ilyen lehetőség v

an, azt is meg kell ennek a Kormánynak csinálni, ha stabil erkölcsi alapokról akar elindulni. Ezt másként nem tudom elképzelni.

Nem hiszek az olyan orvosban, aki 100 beteg közül húszat azért nem gyógyít meg a legegyszerűbb

módszerrel, mert a másik nyolcvan

nak nincs orvossága. Az ilyen orvosban nem hiszek. Az orvosnak

az a kötelessége, hogy minden beteget meggyógyítson, akit a legegyszerűbb eszközzel meg lehet

gyógyítani, utána kúrálja, bíztassa a többit, adjon neki lelki malasztot, mindent a világon, de azt a beteget, akit meg lehet gyógyítani, az orvosnak azt kötelessége meggyógyítani. Ez a politikára is

vonatkozik. Még egy dolgot szeretnék a Kormány figyelmébe ajánlani. Azt tanultam az apámtól, hogy "ebül

szerzett vagyon ebül vész el" - ezt bizonyította az utóbbi 42 év történelme. A kommunisták

akármennyit összeharácsoltak, minden vagyon ebek harmincadjára került. Ha ezzel a gyakorlattal

radikálisan és tökéletesen nem szakítunk nem lesz stabil az az erkölcsi alap, amiről elindulunk. Ezt