Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. augusztus 27. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 20. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről hasznosításáról) szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
1142 hogy a külföldi tőke - amely nem vitásan, sokkal e rőteljesebben tudna behatolni az országba - fölvásárolja ezeket az üzleteket, és ellátási feladatok nélkül, a nagy üzleti vállalkozásoknak megfelelő könnyű tőkemegtérülésben és dollárkivitelben realizálja azt, amit meg akarunk éppen akadályozni. (Taps a jo bb oldalról.) Második tétel: inflációellenes program. Engedjék meg, hogy újra idézzek. A Nemzeti megújhodás programja harmadik részének b) pontjában a 25. oldalon a következőket találjuk: "A Kormány a hivatalba lépését követő időszak alapvető céljaiként ke zeli az infláció csökkenését, hosszabb távon a tulajdoni reform, a gazdasági szerkezet átállítása eredményeképpen kialakuló kínálati többlet, valamint a nemzetközi integráció és a piaci intézmények teljes körű kiépülése fogja eredményezni az infláció csökk enését, a program végére az egyszámjegyű áremelkedést." Hol van a tételben és a jelenlegi törvényjavaslatban a találkozási pont ebben? Azt lehet mondani, szinte minden elemében. Maga a privatizáció ténye, az, hogy leépülnek azok a nagyvállalati központok, amelyek csak fölösleges áremésztők, amelyeknél a kereskedelmi árrés nem haszonként jelenik meg, hanem csak felélik. Kialakul egy olyan egészséges konkurenciaharc, ami már abban teszi érdekeltté a privatizált üzletek, szolgáltatások képviselőit, hogy egymás sal megküzdve a piacon, ne fölfelé srófolják az árakat, hanem lefelé. A korábbi struktúrában épp az volt a probléma, hogy nagyon szűk körűen engedélyeztek annak idején bizonyos értelmű magánpraxisokat. Emlékezünk a régi mendemondára, amely annak idején úgy rögzült bennünk, hogy "a lángossütő". Igen, mert egy fél Balatonpartra egyet engedélyeztek, teljes monopolhelyzetbe hozva őt - annyit kért, amennyit akart. De amikor mindenkinek módjában van, hogy a kiskereskedelmi körülmények között részt vegyen a piaci versenyben, ez igenis az inflációellenes küzdelem egyik igen lényeges eleme. Közvetve és hatékonyan szolgálja az infláció elleni küzdelmet az, amit itt a miniszteri expozéban is hallottunk: ehhez a privatizációhoz megfelelő hitelkonstrukcióban a jelenleg kialakult kamatoknak igen lényeges csökkentésével lehet hozzájutni. Magyarul: a privatizációhoz fölvett hitelek alacsonyabb kamatai nyilvánvalóan nem teszik indokolttáe olyan rész beépülését a kereskedelmi árakba, amelyet egy sokkal magasabb, a mai pénzpi acon kialakult harminc százalékos vagy a fölötti, meg nem téríthető kamatoknak a mértékét szolgálja. Harmadik tétel: az állami és - nyugodtan hozzáteszem - önkormányzati tulajdon védelme. Ez a kormányprogram második részének 4. pontjában a 17. oldalon talá lható. Nem olvasom fel az egész hosszú mondatot, csak egy részt belőle: "A Kormány kezdeményezi az eddigi vállalati, társasági átalakulások egy részének felülvizsgálatát." Mielőtt itt rátérnék a találkozási pontra, utalni szeretnék az elő bb elhangzott, az önkormányzatot védő, és ezzel szöges ellentétben álló azon megjegyzésre, amely szerint itt nem az ingatlan, hanem csak a kereskedelmi tevékenység mint tevékenység kerül privatizálásra. Épp az önkormányzati tulajdonok védelme időszakában h allottuk a túloldalról, hogy ezeknek a privatizációja akkor, amikor még nincsen tisztázva az önkormányzatokat megillető tulajdonrész, nagyon veszélyes, mert kihúzzuk a valós tulajdont az önkormányzatok alól. Most Eörsi Mátyás azt akarja, hogy ezt, a leendő önkormányzati tulajdon egy részét e törvény keretében adjuk a kereskedők magánkezébe. Hol van itt az önkormányzati tulajdon védelme akkor? (Taps a jobb oldalon.) De van ennek a törvényjavaslatnak igenis a kormányprogrammal szó szerint megegyező része, ame ly a már megtörtént átalakulásoknál az állami érdeket, az állami tulajdont igyekszik megmenteni egy olyan spontán privatizáció eredményétől, amely magánkézbe játszotta vagy akarta játszani ezek egy részét. Ennek egyik megnyilvánulási formája, hogy azokra a z állami vállalati részvényekre, amelyekkel kft.k alakultak - mint az állami tulajdon részére rátenyerel a Vagyonügynökség. De van ennek egy sajátos megnyilvánulása is, mégpedig az, amely a már kft.k által kibocsátott részvényeket - mindegy, milyen formá ban - mint elkótyavetyélt állami vagyont megadóztatja, illetve kamattal terheli. Kérem, azt tisztáztuk ebben a Parlamentben: nincs arra módunk, lehetőségünk - és szándékunk sem , hogy több ezer éves jogelméleti kérdésekben visszamenőlegesen törvénykezzünk , s a kialakult
