Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. augusztus 27. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 20. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről hasznosításáról) szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
1139 és ebből sikert kívánna magának kovácsolni. (Zaj, taps és fütty.) Ha ezt megcáfolja a Kormány, azt örömmel vesszük, de szeretnénk hallani a negyedéves mulasztás indokait. Ha már a kérdésekről van szó, szeretném megkérdezni a miniszter urat, térjen majd ki válaszában arra, hogy elképzelésük szerint hány boltnak a privatizáci ójáról eshet szó. A miniszterelnök úr egy korábbi beszédében negyvenezer boltot említett, itt a miniszteri expozé során kétháromezer boltot hallottunk. Megítélésünk szerint ezek is eltúlzott számok, úgyhogy szeretnénk hallani, valójában milyen nagyságrend ű privatizációról van szó. Szeretnénk hallani, hogy mennyi idő alatt tervezi a Kormány végrehajtani és milyen költségekkel. Azt hiszem, ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása szükséges ahhoz, hogy a Parlament kellő mérlegelés után tudja meghozni döntését. Végezetül, ha már a kérdéseknél tartunk: a miniszter úr expozéjában kitért arra, hogy nem reprivatizálni kíván, hanem egy privatizációs eljárást kíván lefolytatni. Azért kívánatos lenne, ha a miniszter úr tájékoztatná az Országgyűlést a Kormány álláspontjá ról a tekintetben, hogy milyen különbséget lát volt bolttulajdonosok és volt földtulajdonosok között a privatizációs vagy reprivatizációs program kidolgozása során. A továbbiakban szeretnék rátérni magára a törvényjavaslatra. A miniszter úrhoz hasonlóan po ntokba szeretném szedni azokat a koncepcionális kifogásainkat, amelyek bennünk felmerültek, azzal természetesen, hogy nem kívánunk minden kérdésre kitérni ebben az általános vitában, hanem kizárólag a koncepcionális kérdésekre. Az első számú kifogás a törv ényjavaslattal kapcsolatban az, hogy a Vagyonügynökség terhére - sajnos - semmiféle kötelezettséget nem állapít meg. A törvényjavaslat értelmében a Vagyonügynökség értékesítheti, hasznosíthatja ezeket a boltokat, ha azonban két vagy három év múlva valaki m egkérdezi a Kormányt, hogy "Tessék mondani, hány boltot privatizáltak?", és az a válasz, hogy egyet sem - természetesen abszurd a kérdésfeltevés , akkor semmifajta jogi következtetést ebből nem lehet levonni, hiszen a törvényjavaslat alapján a Kormányt se mmi sem kötelezi arra, hogy valóban végre is hajtsa a privatizációt. A másik probléma még az 1es ponton belül ez a Vagyonügynökség szerepére vonatkozik - az, hogy a Vagyonügynökségnek egy teljes diszkrecionális jogkört állapít meg; és meglepeté ssel hallgattam miniszter úr expozéjának azt a kitételét, hogy a privatizációs eljárásnak a lefolytatását vállalkozásba kívánja adni, hiszen a Kormány előterjesztése e tekintetben semmifajta rendelkezést nem tartalmaz, szemben az SZDSZ által benyújtott mód osító javaslattal, amely valóban ebben a vonatkozásban tesz javaslatot, hogy privatizálni kell a privatizációt is. Tehát hogyha egyetértünk ezzel a gondolattal, azért legyen világos, hogy ez nem a Kormány előterjesztése volt, hanem az SZDSZé. (Mozgás.) Ha a képviselő hölgyek és urak ezt megnézik az előterjesztett iratokban, ezt meg fogják állapítani. Áttérnék a 2. pontra, amelyet tulajdonképpen a legsúlyosabb pontjának tartjuk a Kormány által előterjesztett törvényjavaslatnak; ez pedig az - és igen sajnálo m, hogy a miniszter úr nem tért ki erre az expozéjában , hogy itt valójában nem is történik privatizáció. A törvényjavaslat értelmében ugyanis itt a bérleti jognak egyfajta privatizációjáról esik szó, márpedig a privatizáció azt jelenti, hogy: magántulajd onba adás. Az adott törvényjavaslat értelmében erről szó sincsen, a törvényjavaslat értelmében kizárólag a bérleti jognak a privatizációjáról esik szó, ez pedig, tisztelt Országgyűlés, megítélésünk szerint értelmetlen. Értelmetlen azért, mert ezeknek a bol toknak a jelentős része már ma is szerződéses üzemeltetésben áll, és ezeknek a szerződéses üzletvezetőknek a fő problémájuk az, hogy nem tulajdonosok, hanem csak bérlők, és énnek ki vannak szolgáltatva. Ezeknek a szerződéses üzemeltetőknek teljesen mindegy , hogy tanácstól, vagyonügynökségtől vagy kitől bérlik a boltjukat, ők tulajdonosok kívánnak lenni, és ezt a Kormány által beterjesztett javaslat egyszerűen nem oldja meg.
