Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
626 szerzője. Reméljük, a mag yar politikai életet, a parlamenti életet a jövőben ilyen "forgatókönyvektől" meg fogják kímélni! Elnézést kérek türelmük igénybevételéért. Végül nyilatkoznom kell: azzal a módosítással, amire hivatkoztam, a törvényt elfogadhatónak tartom, megint azt kell mondjam, sajnos, meghatározott körülmények miatt. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Oláh Sándor képviselőtársam felszólalását. Soron következik Fodor Gábor képviselőtársam a FIDESZ részéről. Átadom a szót. Felszólaló: Dr. Fodor Gáb or (FIDESZ) FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ahogy az órára nézek, azt látom, hogy 6 óra elmúlt, tehát a legutóbbi megállapodásunk szerint tulajdonképpen már vége is van a Parlament ülésének, de mi mégis itt ülünk, és l átom, hogy tisztelt képviselőtársaim is lelkesen bújják a különböző sajtótermékeket a 168 órától kezdve a Magyar Hírlapig és a Ringig, amit értek is, hiszen valóban nagyon hosszúra nyúlt nap van mögöttünk, de rövid időre azért én is türelmüket igénybe venn ém. Igyekszem valóban rövid lenni, hiszen ehhez a témához sokat hozzátenni már nemigen lehet, tekintettel arra, amivel kezdeni is szeretném, méghozzá arra a helyzetre szeretnék itt utalni, hogy kicsit kényelmetlen helyzetben érzem magam. Azért, aminek már többször is hangot adtunk, vagyis hogy olyan helyzetben vagyunk ennek a törvénynek a megvitatásával, amikor kétfajta szükségszerűség között állunk. Az egyik oldalon van egy nagyon erős nyomás rajtunk, amely ugyan arra ösztökél minket, hogy minél gyorsabban fogadjuk el ezt a törvényt, hiszen ha nem fogadjuk el, ennek beláthatatlan következményei lesznek. Sokan utaltak már arra, hogy milyen állapotok vannak a börtönökben. Másfelől pedig tudjuk azt, ugyancsak a mai hozzászólásokból, hogy jónéhány kívánnivalót hagy maga után a törvény. Jó lett volna, ha több időnk lett volna arra, hogy átvitassuk ezeket. Úgyhogy ebből kifolyólag volt az is Mészáros Istvánnak a hozzászólásában, hogy az emberi jogi bizottság, amelyben én is benne vagyok, nem tett módosító indítván yt, és tulajdonképpen én sem kívánok tenni módosító indítványt, habár személy szerint tennék, de nem kívánom ezzel a törvény elfogadását akadályozni. Azért mégis egy nagyon fontos dolgot hadd említsek meg. Ez pedig a fiatalkorúak helyzete, amit – megvallom – nagyon sajnálom, hogy ez a törvény nem fordít rá külön figyelmet, és ugyan sejtem, hogy a kidolgozott változatban azért valamilyen módon megpróbálták a fiatalkorúak helyzetét is figyelembe venni, hiszen tudjuk, hogy többféle stáción megy keresztül egy f iatalkorú, amíg végül is a börtönbe jut, de én azért nagyon örültem volna neki, hogy ha itt az első paragrafusban a felsorolásokban szerepel, ahol a személyi körülményekről van szó, külön a fiatalkorúak megemlítése. Ezt azért tartom lényegesnek, hiszen a m ai napon is már többen utaltak arra, hogy tulajdonképpen a börtönök szinte továbbképző intézetekként működnek, ahová a bekerült – és különösen a fiatalokra nagyon veszélyes ez a helyzet; ahová a bekerült – elkövetőket szinte kiképzik, és miután onnan kiker ülnek, óhatatlanul is egy olyan útra lépnek, ahonnan nagyon nehéz azután a későbbiekben eltávolodni. Tehát ezt a törvénytervezetben komoly hibának tartom, és majd szeretném a végén kérni az igazságügyminiszter urat – feltehetően fog reflektálni a különböző észrevételekre – , hogy jelezze majd azt, hogy vane lehetőség valahogyan beépíteni a törvénybe ezt az elemet. Végezetül pedig hadd szóljak néhány szót arról, amit elsősorban kisgazdapárti képviselőtársaim mondtak a mai napon – Szabó Jánosra gondolok itt é s legutóbb Oláh Sándorra – , akik egy valóban létező és nagyon jogos hangulatot fogalmaztak meg a társadalom részéről: egy olyan félelmet, amely az amnesztiával kapcsolatban fogalmazódik meg. Én ehhez azért annyit hadd tegyek hozzá: azt azért tudnunk kell, hogy amnesztia mindig akkor születik egy társadalomban, amikor olyan helyzet van, olyan politikai körülmények vannak, amikor
