Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - Interpellációk: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RAJ TAMÁS (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
592 Köszönöm a figyelmet, és kérem a Képviselőket és a tisztelt Házat a válaszom elfogadására. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Kérdezem R aj Tamás képviselőt, elfogadjae az államtitkár válaszát. RAJ TAMÁS (SZDSZ) Nagy örömmel tölt el, hogy az új minisztérium ilyen segítőkész. Sajnos nem tudom elfogadni, tudniillik nem lehet minden kérdést visszautasítani a minisztériumokból vagy a parlamen ti bizottságok felé, vagy az önkormányzatok felé. Ugyanis ez például jórészt valóban az önkormányzati szinten, helyi szinten kell hogy eldőljön, de vannak olyan esetek és olyan problémák, amelyek csak országosan, miniszteriális szinten dönthetők el. Ezek k özül kettőt szeretnék felemlíteni. Szabad György úr, az Országgyűlés megbízott elnöke kapott egy levelet Hajdú Istvántól, a Képzőművészeti Kiadó főszerkesztőjétől, amelyet másolatban nekem is megküldött, s ebben a levelében beszámol arró l, hogy egy francia filmrendezővel a rákospalotai zsidó temetőben járt, ahol rokonai nyugszanak, és ott – most idéznék a szövegből, ha megengedi, ebből a levélből – "a temető pusztulásával kapcsolatosan ugyan már semmiféle illúzióm nem volt, azonban meglep ett, hogy tavaly már az érdeklődők – idézőjelben az érdeklődők – a föld alá is eljutottak, számtalan sírt felnyitottak és kifosztottak. Az újrafaragásra használhatatlan köveket széttörték. Most azonban meglepetésemet rökönyödéssé fokozta egy szakasz honvéd megjelenése, akiket a közeli laktanyából küldtek ki értünk, hogy kísérnének be bennünket. S adjunk számot: egyáltalán mit keresünk a korábban megtelt, de le nem zárt temetőben. A minket maga elé citáló tiszt kijelentette, hogy a temetőben előttünk évek ót a senki nem járt, s kérte továbbá, hogy ne csináljunk ügyet a történtekből" – a levélíró így fejezi be. A fentiekből az alábbiak következnek. Vagy a szabadnapos katonák pusztítják a temetőt, vagy – idézőjelben – falaznak valakinek, esetleg mindkettő folyik szükség és érzelem szerint. A széthányt csontok mindenesetre az utóbbi erejét bizonyítják. A másik eset mostanában történt Nagybajomban. Egy rendőr tetten érte egyik társát, amint kocsijával egy értékes sírkövet vitt el a helyi zsidó temetőből. Feljelenté st tett, és szabályszerű eljárás kezdődött a kaposvári ügyészségen, amely azonban megszüntette az eljárást azzal a különös indoklással, hogy az elkövető rendőr szenvedélyes műgyűjtő. (Derültség.) Jelenleg a budapesti hitközség vezetősége panasszal fordult a Legfőbb Ügyészséghez. Kérdem én ezek után, hogy az ilyen esetekben vajon helyi szinten pillanatnyi állapot szerint, amikor a helyi tanácsnak beleszólása nincs sem a rendőrség, sem a katonaság ügyeibe, vajon el lehete intézni ezeket az ügyeket még a legj obb jó szándék mellett is? Tehát úgy érzem, hogy szükség van egy miniszteriális döntésre, utasításra, nem csupán felkérésre, s hogy ebben az ügyben valóban tenni kell valamit. Persze valóban kevés az önkormányzat közreműködése, kevés még a miniszteriális s egítség is, helyi szinten mind a zsidó, mind az egész magyar lakosság részéről támogató segítségre van szükség. Ezért is fordultam a miniszter urakhoz, de kérem, hogy jó szándékukat valós intézkedésekkel támasszák alá. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyá s) : Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy formai megjegyzésem lenne. Az interpellációs gyakorlatban a képviselő részéről nincs szükség viszontválaszra, elegendő, ha annyit mond, hogy elfogadjae vagy sem. Tehát igen vagy nem. Megértem azonban, hogy még ennek a gyakorlatnak az elején tartunk. Ezek szerint tehát Raj Tamás nem fogadta el az államtitkár válaszát. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae a választ. Kérem, szavazzunk! (Megtörténik.)
