Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - Az országgyűlési bizottsági tagságra vonatkozó összeférhetetlenségről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
576 terjesztettee elő, vagy pedig ezen minisztérium régi apparátusa, annyi korábbi represszív törvény kodifikálója. Ha nem tudnók, hogy az egykori III/3. már nincs többé, azt vélnénk, hogy a törvénytervez eten az ő újjnyomuk is rajta volt, ahogy beavatkozásuk jeleit újra meg újra felismerhettük a pártállam törvényein. (Taps.) E bűncselekmények megbocsátása nemcsak régi pártállami bűnökre borított volna fátylat, hanem napjaink új keletű csalárdságaira is. A közelmúltban sokan javasolták, hogy az állami tulajdon eladását visszamenőleges hatállyal tegye semmissé a törvény. Mi, szabad demokraták mindig is azt mondtuk, hogy csak azokat a szerződéseket szabad utólag megtámadni, amelyeknél megalapozott a gyanú, hog y korrupció, hivatali hatalommal való visszaélés van a hátterükben. A törvénytervezet eredeti formája végképp feltárhatatlanná tette volna ezeket az üzelmeket, és mindörökre biztosította volna, hogy elkövetőik zavartalanul élvezzék a megszerzett javakat. Vajon milyen meggondolás késztette a spontán privatizációt elítélő Kormányt, hogy úgy tervezze: fátylat borít a privatizáció vadhajtásaira is? Szerencsére a bizottsági vita kizárta az amnesztia körébe vont bűncselekmények közül a felsoroltakat, és a Kormán y észbe kapván, egyetértett a bizottsági javaslattal. De még így is üldözhetetlenné vált a bántalmazás hivatalos eljárásban, a jogellenes fogva tartás, a levéltitok és telefontitok megsértése, a lelkiismeret- és vallásszabadság megsértése. Ez az amnesztia valóban a rendszerváltás amnesztiája annyiban, hogy fátylat borít a régi rend hatalmaskodóinak vétkeire, és biztosítja számukra, hogy békén üljenek hivatalukban, vagy élvezzék nyugdíjukat. Még inkább engedékeny a törvényjavaslat a gazdasági bűncselekmények elkövetőivel. Pedig a gazdasági rendszerváltás távlataira nézve, azoknak a társadalmi veszélyessége, akik az alakuló piacgazdaság még zűrzavaros viszonyaival élnek vissza, akik felpumpálják az árakat, meghamisítják az áruk minőségét vagy elherdálják az új szülött kft.k rájuk bízott törzstőkéjét, aligha kisebb, mint a zsebtolvajoké. Legszigorúbban a törvényhozó a többszörös visszaesőkkel bánik, velük szemben differenciálás nélkül minimumra csökkenti a kegyelmet. Talán igazat is adnánk neki, ha nem tudnánk, hogy a többszöri visszaesők nagy része nyomorult szegény ember, aki ördögi körbe került, egyre hosszabb időket tölt börtönben, egyre rövidebbeket szabadlábon, hiszen harmadik esetben akár egy húskonzerv ellopásáért is három évre ítélhetik. Talán helyeselné nk a kérlelhetetlenséget, ha nem tudnánk, hogy egyegy elítélt a tartás levonása után 1012 forintot keres a börtönben naponta, és többéves raboskodás után 500 vagy 1000 forinttal a zsebében távozik úgy, hogy se lakása, se családja, se kilátása bármiféle m unkára. Tudjuk, hogy a közvélemény, amelyet megrettent a bűncselekmények számának növekedése és az e körül folyó, a rendőrség által nagymértékben támogatott sajtókampány, szigorú büntetéseket követel. Csakhogy éppen az effajta szociális bűnözést nem csökke nti jelentősen a büntetés szigora, mert az éhség erősebb, mint a börtöntől való félelem. Az effajta bűnözést csak gondoskodó szociálpolitika, emberi utógondozás csökkentheti. Amíg ilyen nincs, kétes az erkölcsi jogunk arra, hogy kérlelhetetlen szigort köve teljünk. Manapság sokat idézik a Bánk bán szereplőit: Bánkot, Peturt, Biberachot. Tiborcot még nem idézték: ".ki száz meg százezert rabol, bírája lészen annak, kit a szükség garast rabolni kényszerít" – mondja a Bánk jobbágya. Mielőtt bárki túlságosan szó s zerint venné, sietek hozzátenni: a bírák általában nem rabolnak százezret, ellenkezőleg, többségük túlterhelt és viszonylag rosszul fizetett ember. Az is igaz, hogy kit a szükség garast rabolni kényszerít, többnyire olyanoktól rabol, akiknek maguknak sincs sok garasuk. De azért Tiborcot és társait nem lehet kifelejteni a Bánk bán színpadáról, még akkor sem, ha nem mind olyan tisztes szegények, mint Katona József hőse. Márpedig ez a kegyelmi törvény éppen velük nem törődik. Ez a törvény kegyes a hatalomban v oltakhoz, a hatalomban maradtakhoz és a hatalomba kapaszkodókhoz. De kegyelem, sőt érzékenység nélkül való a szegényekkel, a póruljártakkal szemben. Kegyelem nélkül való
