Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György):
561 tette a vizsgálóbizottság ügyrendjében főszabályává, ezért vagyok kénytelen most a plenáris ülésen ismét felvetni a kérdést. Véleményem sze rint kivételes esetektől eltekintve – ilyen lehet szerintem elsősorban a meghallgatott személyek személyiségi jogainak védelme, tehát kivételes esetektől eltekintve – a vizsgálóbizottságok üléseinek is nyilvánosaknak kell lenni. A nyilvánosság csak segíthe ti a vizsgálóbizottságok munkáját. Ebben a tárgykörben tisztelettel az Országgyűlés figyelmébe ajánlom a Magyar Narancs ez évi 2. számának egy cikkét, amelyben "Az információ szabadsága az első lépés egy botrány tisztázásakor" című írásban egy amerikai bar átunk leírja, hogy ezek a vizsgálóbizottságok és a nyilvánosság hogyan is működhetnek működő demokráciában. Úgy gondolom, hogy különösen szükséges a nyilvánosság kontrollja egy olyan vizsgálat esetén, egy olyan vizsgálóbizottság esetén, ahol a vizsgálóbizo ttságok esetében kívánatos – megítélésem szerint a pártatlanság érdekében kívánatos – paritásos összetétel nem érvényesül. Ebben az esetben a nyilvánosság különösen fontos követelmény volna, és itt kell visszatérnem röviden az említett 5:5ös szavazati ará nyra. Amikor a vizsgálóbizottságban arról szavaztunk, hogy a nyílt ülés vagy a zárt ülés legyen a fő szabály a vizsgálóbizottság munkájában, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Kisgazdapárt, az SZDSZ, a FIDESZ és az MSZP képviselője, tehát öt parlamenti párt képviselője egyaránt amellett szavazott, hogy a nyílt ülés legyen a fő szabály. Hogyan történhetett akkor, hogy mégis a zárt ülés lett a fő szabály egy későbbi szavazás eredményeként? – kérdezhetik Önök. A következőképpen: a vizsgálóbizottságban helyet fog laló négy MDFes képviselő a zárt ülés – mint fő szabály – tartása mellett voksolt, az ötödik szavazatot pedig, megbocsásson személyének megemlítése miatt, dehát ez tény, Pálos Miklós államtitkár úr adta, aki megítélésem szerint a házbizottság által sürgős séggel beterjesztett, az államtitkárok és a bizottsági tagság összeférhetetlenségéről szóló, most sürgősen napirendre kerülő országgyűlési határozat szellemében, véleményem szerint, önmérsékletet kellett volna hogy ebben a kérdésben tanúsítson, és a felteh etőleg elfogadásra kerülő határozat szellemében talán nem kellett volna ebben a kérdésben szavaznia. Tehát így alakult a szavazati arány, és hadd említsem meg, hogy úgy érzem, hogy az MDF talán presztízskérdésként kezelte ezt a dolgot. Talán nem tudott els zakadni kellőképpen Csurka Istvánnak – ez megint ténykérdés, úgyhogy ne vegye ő se, kérem, személyeskedésnek, Csurka Istvánnak – attól az álláspontjától, amit ő már a vizsgálóbizottság első ülésén kifejtett, nevezetesen, hogy már az első ülésen zárt ülés t artását kívánta, indítványozta. Ezt a bizottság akkor is megszavazta. Úgy érzem tehát, hogy ebből a dologból – még egyszer mondom – nem kellene presztízskérdést csinálni. A nyilvánosság kulcskérdés a vizsgálóbizottság munkájában, ezzel kapcsolatban éppen a kkor járunk el komolytalanul, ha nem kérjük ki ebben a döntő súlyú kérdésben a házbizottság és az ügyrendi bizottság véleményét. Úgyhogy én tisztelettel arra kérem az Elnök Urat és a tisztelt Házat, hogy kérje fel az ügyrendi bizottságot és a házbizottságo t, hogy ebben a kérdésben, nevezetesen tehát, hogy a vizsgálóbizottság és általában a vizsgálóbizottságok munkájában a fő szabály, a Házszabályt értelmezve a nyilvános ülések tartása, avagy netán a zárt ülések tartása legyen, adja ki ezt a kérdést állásfog lalásra nevezett bizottságoknak a tisztelt Ház, hogy ez megnyugtatóan rendezve lehessen, és hogy ezzel is segítsük azt, hogy valódi közvélemény kialakulhasson és megerősödhessen Magyarországon, ami véleményem szerint ilyen zárt ajtók mögött folyó vizsgálat ok esetén nem biztosított. Ha már ez a vizsgálat a sajtó egészére kiterjed, nem hiszem, hogy a titkos ülések segítenék a vizsgálat eredményességét, nem hiszem, hogy a titkos ülések ugrasztanák ki a bokorból az amúgy is lapító lapalapítókat, akik amúgy is, azt hiszem, éppen eléggé fenyegetve érzik magukat ettől a sajtó – írott és elektronikus sajtó – egészére kiterjedő vizsgálattól. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Molnár Péter felszólalását, és felkérem az ü gyrendi bizottságot, hogy a kérdést mindenoldalúan megvizsgálva, véleményes állásfoglalását terjessze az Országgyűlés elé, figyelembe
