Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 11. hétfő, az Országgyűlés 12. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
526 nagyarányú csökkentését. Kimondvakimondatlanul a demokráciát féltik, amikor a hatalommegosztás mikéntjére vonatkozó konkrét elképzelések kidolgozását sürgetik a képviselőtársak. Talán ugyancsak a demokráciát félti Pozsgay Imre, amikor a po litikai egyezkedések állandósulásának hiányát, a többoldalú politikai alkuk szükségszerűségét hangsúlyozza a kétoldalú megállapodások ellenében. Ezek a vélemények még mindig a rendszerváltozásnak, mint egy természetszerűen fölöttébb kockázatos történelmi f olyamatnak a perspektívájából fogalmazzák meg aggályaikat. Pedig a politikai rendszerváltozás a választással megtörtént, s most a parlamentikormányzati modell megalkotása, működésbe hozása zajlik. Amit a FIDESZ és az MSZP hiányol, tehát az állandó egyezke dési kényszer – akár a kétharmados többséggel elfogadott törvények számának helybenhagyásával vagy csak kis mértékű csökkentésével – , nem annak a parlamentikormányzati formának sajátja, amit éppen kialakítunk, hanem az úgynevezett – elnézést az idegen szó ért – konszenzusos parlamenti modellé. Ilyen konszenzusos parlamenti modell működik például Svájcban vagy Belgiumban. A konszenzus, tehát az állandó egyezkedési kényszeren, azaz a közmegegyezésen alapuló parlamenti modell a nagykoalíciós kormányzati forma parlamenti modellje. Talán köztudott: ez a magyar kormány nem nagykoalíciós alapon szerveződött. Ezt legfeljebb csak szerették volna egyesek – mint például a FIDESZ. Amikor tehát a FIDESZ a kétharmados többséggel elfogadott törvények nagymérvű csökkenését kárhoztatja, akkor nem csinál mást, mint nosztalgiával emlékezik korábbi, meg nem valósult nagykoalíciós javaslatára. Nálunk most a többségikisebbségi alapon működő parlamenti modell és az úgynevezett kiskoalíciós kormányzati forma kialakítása folyik. Ebb e a folyamatba – ha úgy tetszik, politikaelméleti megfontolásokból is – tökéletesen beleillik a kétharmados szabály már említett megváltoztatása, illetve korlátozása. A többségikisebbségi alapon működő – idegen szóval: westminstertípusú – parlamentben a többség kiváltságainak megfelelő államvezetés működik, s ez közelebb áll a demokratikus eszményképekhez, mint a kisebbség igényeinek megfelelő államvezetés. A Pozsgay Imre által is hiányolt egyezkedési kényszer, politikai alkusorozat ebben a parlamenti mod ellben nem működhet igazából. Csak a másik, a közmegegyezésen alapuló parlamenti modellben nem lehet eltekinteni az állandó politikai egyezkedésektől, hiszen az ennek a modellnek a sajátja. Csakhogy nálunk most éppen – mondom végezetül és még egyszer – nem ilyen parlamenti modell alapjait rakjuk le. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik dr. Eörsi Mátyás képviselő, Szabad Demokraták Szövetsége. Átadom a szót. Felszólaló: Dr. Eörsi Mátyá s (SZDSZ) EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mostani alkotmányozó vitában kialakult hagyományoknak megfelelően engedjék meg, hogy először a két párt között létrejött úgynevezett paktummal kapcsolatban fejtsem ki álláspon tomat. Azért mondtam, hogy "úgynevezett paktum", mert a két párt között létrejött szerződés, mindenki által ismerten, a "Megállapodás" címet viseli. Feltehető, hogy a megállapodás ellenzői akasztották rá e megállapodásra a jóval pejoratívabb kicsengésű "pa ktum" szót. Önmagában a "paktum" szó ellen egyébként nem lenne semmi kifogásom – szeretném azonban végigvenni azokat a kifogásokat, amelyek, ha úgy tetszik, a paktummal kapcsolatban felmerültek.
