Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
495 A terminológiai bizonytalanságból következően azt hallom, hogy nyolc kisebbségi biztost kell behívni. A behívás intézményét a kisebbségi biztossal kell helyettesíteni. Tegyünk különbsége t a kisebbségi képviselet és a kisebbségi jogok érvényesülésén való őrködés között. Állítsunk fel a kisebbségi jogok védelmére egy parlamenti biztost a maga apparátusával, a maga miniszteri rangjával és jogkörével. Szabályozzuk az arányos képviselet alapjá n a kisebbségi parlamenti képviseletet. Mivel ezt csak a jövőre nézve tehetjük meg, szükségesnek tartok egy átmeneti szabályozást, amelyet majd a választási törvényben fogunk rögzíteni. Az ilyen és ehhez hasonló problémák, terminológiai pontatlanságok, ame lyek elsősorban a kisebbségi jogokkal kapcsolatban merülnek fel a szövegben – máshol is akad fésülnivaló. Tisztelettel kérem az Elnök Urat, hogy az alkotmánymódosításról szóló indítványt az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsághoz is szíveskedjék eljuttatni, hogy ez a bizottság már az általános vitában megtehesse a maga érdemi észrevételeit. Köszönöm szépen. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Boros László képviselő, Magyar Szocialista Párt. Átadom a szót. Felszólaló: Boros László (MSZP) BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nem vagyok jogász, így kellő áhítattal hallgatom a hozzáértők okfejtéseit a különböző kérdésekben. Csettintek, amikor Tölgyessy Péter képviselőnk felvilágosí t: az az eldöntendő kérdés, hogy ki legyen az első számú politikai vezető. Ha a köztársasági elnök, akkor a nép válaszsza, ha nem, akkor a Parlament. Stimmt. Nézzük meg, hogy a vallottan első számú vezető, a kormányfő esetében mi a helyzet. Itt valami nem stimmel az érvelésében. Felvázolja a különbséget a cseh és román elnökválasztás módja és demokratizmusa tárgyában. Eddig értem. Az a gondom, ha Romániában május 20án csak parlamenti választás van, s a 70 százalékos arányt meghaladó győzelmet arató Nemzeti Megmentés Tanácsa képviselői megválasztják Iliescut a Parlamentben, hogyan szól az érvelés? Hangzottak el ma érvek és kifogások abban a tekintetben, hogy nem lenne szerencsés a jelenlévő képviselők kétharmados szavazati többségét bevezetni. Tanácsos lenne megfontolni Bogárdi Zoltán képviselő kijelentését, amely a földtörvény kapcsán hangzott el. Azt mondta: a tszközgyűlésnek ez a fajta intézménye egy rafinált kitaláció. Továbbgondolásra javaslom a dolgot. A lényegre térve: a korábbi alkotmánymódosítások s ürgősségét lehetett ugyan vitatni, de a mielőbbi kormányalakítás reményében el kellett fogadni. Kormány már van, a mostani javaslat sürgősségét szerintem semmi sem indokolja. Hacsak nem az MDFSZDSZ paktum tételeinek a legalizálása. Az viszont a két párt b elügye, ez a sürgősséget semmiképp nem indokolja. Az Alkotmány 19. §. (3) bekezdés k/ pontjának megváltoztatásával nem értek, nem érthetek egyet, ezért javaslom az eredeti szöveg változatlanul hagyását. Az MDFSZDSZ paktum létrejötte óta ez az a passzus, a mely a legnagyobb vihart kavarta. A közvélemény e paktumot általában megnyugvással fogadta, mondván, megteremtődtek a biztonságos kormányzás feltételei. Ez így van, bár nem látom be, hogy a feltételeket egy felelős ellenzék, ha valóban felelős, miért csak cserealapon hajlandó megteremteni. A sokat hangoztatott nemzet sorsáért érzett felelősség hamar a feledés homályába veszett. Az üzlet tehát megköttetett, csak éppen az alkalmazott módszer és az alku tárgya keltett megütközést. Az SZDSZ korábban sem hagyott kétséget afelől, hogy a köztársasági elnök választását a Parlament által óhajtja. A népszavazás eredménye viszont csak hajszállal tudta megakadályozni a nép általi választást annak ellenére, hogy a feltett kérdésekben rejlő csábos árukapcsolás besegített ebbe az eredménybe. Igaz ugyan, hogy a választási kampány során néhányszor sejdíteni engedték a nép általi választás lehetőségét, de ez – mint a mostani példa illusztrálja – csak választási kampányfogás volt.
