Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
490 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik dr. Orbán Viktor képviselő, Fiatal Demokraták Szövetsége. Átadom a szót. Felszólaló: Dr. Orbán Viktor (FIDESZ) ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő társaim! Valójában egyetlen kérdésről szeretnék szólni az alkotmánymódosítás tárgyában, jelesül az úgynevezett konstruktív bizalmatlansági indítvány kérdéséről. Mielőtt azonban ezt megtenném, még hadd reagáljak egy korábbi hozzászólásra, és hadd mondjam az t az MDF általam igen tisztelt frakcióvezetőjének: nem tartjuk szerencsésnek, hogyha az általunk felvetett szakmai érvekre politikai érvekkel válaszol, és úgy gondoljuk, különösen akkor nem szerencsés a FIDESZt az MSZPvel való azonos álláspontra helyezke dés miatt mondjuk az egész alkotmánymódosítás szakmai kérdéseinek megítélésében egy lapra hozni és egy politikai váddal illetni, mert lehetséges ugyan, hogy a parlamenti demokrácia játéka következtében bizonyos szakmai kérdésekben az ember egy álláspontra kerül – mondjuk – a Szocialista Párt képviselőivel, de mivelünk ez a választások után történik meg, míg az MDF a választások előtt az MSZPvel paktumot írt alá. (Derültség és taps.) Ezek után hadd térjek rá arra a kérdésre, amellyel valójában foglalkozni s zerettem volna. Írásban már előterjesztettem, de Önök valójában még nem kaphatták kézhez módosító indítványomat, amely az Alkotmány módosításáról szóló előterjesztés három szakaszának módosításáról szól. Ezért felolvasom annak két lényegi passzusát. Az ált alam benyújtott indítvány szövege a következőképpen hangzik: 1. szakasz: A képviselők legalább egyötöde a miniszterelnökkel szemben írásban bizalmatlansági indítványt nyújthat be. A miniszterelnökkel szemben benyújtott bizalmatlansági indítványt a Miniszte rtanáccsal szemben benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. 2. szakasz: változatlan. 3. szakasz: az Országgyűlés tagjai többségének szavazatával megvonhatja a bizalmat a miniszterelnöktől. Ez az a szöveg, amelyet Önök még nem kaptak kézhez, de valószínűleg az általános vita elérkezéséig kézhez fognak kapni. Úgy gondolom, három kérdést kell megvizsgálnunk a bizalmatlansági indítványok természetéről folytatott vitákkal kapcsolatban. Ezek a kérdések a következők: Először is szeretnék mondani néh ány szót arról, hogy vajon a konstruktív bizalmatlansági indítvány mellett eddig elhangzott történelmi analógiák segíteneke bennünket abban, hogy megértsük a helyzetet, és kiválasszuk az ahhoz képest helyes jogintézményt? Másodszor szeretnék majd arról be szélni, hogy milyen jogi nehézségeket okozhat a konstruktív bizalmatlansági indítvány meghonosítása a magyar jogrendben. Harmadik pontként pedig szeretnék mondani néhány szót arról, hogy mik azok a szociológiai és politikai következmények, amelyek feltétle nül be fognak következni megítélésünk szerint, ha a konstruktív bizalmatlansági indítvány helyet kap a mostani alkotmánymódosításban, és Önök azt el fogják fogadni. Először is a történeti analógiákról: Tölgyessy Pétert fogom kissé hevenyészve idézni. Valah ogyan a következőképpen hangozhatott az indoka: az NSZK és Spanyolország azonos indokok alapján vezette be jogrendjébe a bizalmatlansági indítványt, mint amilyen indokokkal most Magyarországon erre szükség van. Ennél több magyarázat az említett jogintézmén y bevezetésének szükségessége mellett nem hangzott el. Úgy gondolom, hogy alapvetően téves történeti analógiákkal van dolgunk. Nem kétséges, hogy a történeti analógiák helyesek, és segíthetnek számunkra abban, hogy megérthessünk egy szituációt, és
