Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - NAGY ATTILA (MSZP)
486 Király Zoltán képviselőtársam hivatkozott arra, hogy valóban csak kevés európai országban választja meg a parlame nt a köztársasági elnököt. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az a két ország, amelyre ő is hivatkozott, amelyben a parlament választja meg az elnököt – Németország és Olaszország – , két olyan ország, amely társadalmi és alkotmányos rendjét a diktatúra u tán határozta meg – nem véletlenül. Király Zoltán képviselőtársam arra is hivatkozott, hogy egyébként a demokráciák körében Európában a monarchiák vannak többségben. Erről, a monarchiákról szeretnék néhány szót szólni. Meg kell mondanom ugyanis, hogy az SZ DSZ és az MDF által előterjesztett alkotmánymódosító egységcsomag elnöki része voltaképpen az alkotmányos monarchia bizonyos vonásait hordozza magán. Miért éppen az alkotmányos monarchiákban a legstabilabb, a leghagyományosabb, a legjobban meggyökeresedett a liberális demokratikus rend? Azért, tisztelt Országgyűlés, mert az államfői tisztség pusztán szimbolikus; nem tömegszenvedélyek és politikai indulatok, nem a népet megosztó szimbolikus pártküzdelmek tárgya, hanem csupán a nemzeti egység szimbóluma. Ezt a szimbolikát valósítja meg keserű pártküzdelmek után a Szabad Demokraták és a Magyar Demokrata Fórum javaslata. Akinek ez a fajta nemzeti egység, ez a fajta konszolidált, nyugodt, demokratikus megoldás nem tetszik, az szervezzen aláírási kampányt! (Taps.) Ha már szót kértem, szeretnék néhány szót fűzni Katona Béla képviselőtársam fölszólalásához is. Katona Béla képviselőtársam kifogásolta, hogy a demokratikus szocializmusnak – mint igen helyesen mondotta – nyugaton is elismert politikai célkitűzését, a tör vényhozó az Alkotmányból kihagyni szeretné. Mi elismerjük a demokratikus szocialisták egyenlő jogait bárki mással, éppen ezért nem szeretnénk, hogy az Alkotmányban egy politikai irányzat megnevezése volna található. Ha a Szocialista Pártnak akkora sikere l esz a következő választásokon, hogy az Alkotmány absztrakt keretét demokratikus szocialista tartalmakkal töltse ki, azt ez az Alkotmány nem fogja megakadályozni. (Derültség a középtől balra.) Katona Béla képviselőtársam feltett továbbá egy kérdést – én csa k egy információt szeretnék a tudomására hozni. Az érdekelte, hogy amikor a nemzetiségi képviselet ügyében a megegyezésben szereplő két párt ezeket a javaslatokat tette, vajon megkérdeztüke a nemzetiségi képviselőket, a nemzetiségi szervezeteket. Igen, ti sztelt Képviselőtársam, megkérdeztük őket. Már az elmúlt parlamenti sajnálatos szabályozás idején számos független nemzeti kisebbségi szervezet képviselője keresett meg engem, kifejezésre juttatva, hogy ők nem kérnek ebből a semmit sem érő, pár képviselőt jelentő behívásból, ehelyett viszont erős ombudsmani intézményeket szeretnének. Nem állítom, hogy ezek a nemzetiségi szervezetek minden nemzetiségi polgárt képviselnek, de igen erős ilyen természetű vélemény van a kisebbségiek körében. Ezt a megoldást tám ogatja továbbá tudtommal – mégpedig azt hiszem, jól tudom – , az erdélyi magyarság számos képviselője és jogásza. Azok a szervezetek a saját – egyébként figyelemre méltó – parlamenti választási arányukat nem tartják kielégítőnek, így azért, hogy jogaikat a román, illetőleg szlovák Országgyűlésben megfelelően képviseljék, maguk is ombudsmant szeretnének – de nekik egyelőre nincs ilyen szerencséjük. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Nagy Attila, Magyar Szocialista Pá rt. Átadom a szót. Felszólaló: Nagy Attila (MSZP) NAGY ATTILA (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Urak! Képviselőtársaim! Én úgy érzem, ezt az alkotmánymódosítási vitát sajnos nem fogják megoldani a számunkra olyan üdítő szellemeskedések és egymás közötti szurkapiszkák… Ez azért komolyabb annál, semhogy viccelődjünk felette. Azt is el kell mondanom, mielőtt a lényegre térnék, hogy nem mindig érzem felemelőnek a munkát ebben a házban. Amikor például kimondják egyik képviselőtársunk nevét, és tehénbőgés hall atszik a parlamentben, egy általános iskolában érzem magam. Azt hiszem, mi nemcsak a
